A lakhatást alapvető jogként kell kezelni, tisztességes és fenntartható lakhatást biztosítva minden európai polgár számára, beleértve a fiatalokat és a veszélyeztetett csoportokat is.

Ezt a határozott felhívást fogalmazta meg az EGSZB lakhatáspolitikai fóruma, amelyre első alkalommal 2024. december 5-én, a decemberi plenáris ülés keretében került sor. A vitában neves előadók vettek részt, és a témában véleményt fogadtak el.

Dan Jørgensen energiaügyért és lakhatásért felelős biztos kinevezését követően Oliver Röpke, az EGSZB elnöke üdvözölte azt a történelmi jelentőségű döntést, hogy az új Európai Bizottságon belül külön lakásügyi portfóliót hoztak létre. Oliver Röpke kifejtette: „A lakhatás alapvető jog, nem pedig kiváltság; nem fogadhatjuk el, hogy a lakosság veszélyeztetett csoportjait kizárják ebből az alapvető szükségletből. Mivel szinte minden tagállamot érintő súlyos lakhatási válsággal nézünk szembe, sürgősen biztosítani kell, hogy a megfizethető, fenntartható és tisztességes lakhatás mindenki számára valósággá váljon.”

Bent Madsen, a Housing Europe elnöke új szemléletmódot sürgetett, amely a lakhatást az egészségügyhöz és az oktatáshoz hasonlóan a társadalom számára létfontosságú infrastruktúrának tekinti. „Osztjuk az új lakásügyi biztos véleményét, miszerint megközelítésünknek az értékeken, szabályokon és beruházásokon kell alapulnia – tette hozzá. Mint állami lakásszövetkezet és szociális lakásszolgáltató készen állunk arra, hogy megmutassuk, hogyan biztosíthatjuk polgárainknak és közösségeinknek a szükséges lakhatást.”

A Thomas Kattnig és Rudolf Kolbe által kidolgozott Méltányos, fenntartható és megfizethető szociális lakhatás az EU-ban című véleményben az EGSZB elismeri, hogy a lakhatás terén piaci hiányosságok tapasztalhatók. Ezt a keretfeltételek – így az adatok, a koordináció, a jóváhagyási eljárások és a földhasználat-tervezési szabályok – javításával, a lakhatáshoz való alapvető jog meghatározásával, megfelelő finanszírozással, a hajléktalanok esetében az „elsőként lakhatást” megközelítés vezérelvként való alkalmazásával, valamint azzal kell kezelni, hogy nagyobb hangsúlyt helyezünk a fenntarthatóságra és a fiatalok szükségleteire. (mp)

Thomas Kattnig

Az emelkedő bérleti díjak, a szárnyaló ingatlanárak és az inflációt nem követő fizetések eredményeképpen egyre több ember számára válik megfizethetetlenné a lakhatás. Az EU-ban lakhatási válság van.

Ez magasabb egészségügyi ellátási költségeket, termelékenységcsökkenést, környezeti károkat eredményez, és a vásárlóerő csökkenése miatt negatív gazdasági következményekhez vezet.

Az EGSZB a szervezett civil társadalom szószólójaként úgy véli, hogy sürgős lépéseket kell tenni a lakásszektor piaci hiányosságainak orvoslására. Ezért arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt a Parlamenttel, a tagállamokkal és a civil társadalommal egy olyan átfogó uniós intézkedéscsomag kidolgozása érdekében, amely a szociális jogok európai pillérével és az Alapjogi Chartával összhangban meghatározza a keretfeltételeket és a lakhatáshoz való jogot.

Ennek kapcsán üdvözöljük az energiaügyért és a lakhatásért felelős biztos kinevezését, valamint azt a bejelentést, hogy a következő 100 napon belül előterjesztik a megfizethető lakhatásra vonatkozó európai tervet. Szükségünk van többek között egy uniós szintű nyilvántartásra, amely az ingatlanügyletek átláthatóságát szolgálja, továbbá észszerűbb koordinációra, hatékonyabb engedélyezési eljárásokra, jobb földhasználat-tervezésre, megfizethető földterületekre szociális lakások céljára, több beruházásra a felújítások és az éghajlatbarát építkezés terén, valamint a hajléktalanoknak biztonságot, illetve perspektívákat nyújtó „elsőként lakhatás” programra. Szorgalmazzuk, hogy az elsődleges uniós jogban rögzítve ismerjék el, hogy a lakhatás alapvető jog, nem pedig árucikk.

Ugyanakkor egyetértünk a Letta-jelentéssel abban, hogy a szociális lakhatáshoz való hozzáférést tágabban kell meghatározni az állami támogatásokról szóló jogszabályokban.

Az EGSZB kéri továbbá a szociális lakhatás pénzügyi támogatásának jelentős növelését. Először is a szociális lakásokba történő állami beruházásokat ki kell zárni a Stabilitási és Növekedési Paktum adósságszabályaiból. Másodsorban a nonprofit ingatlanfejlesztők és szövetkezetek, valamint az önkormányzatok számára lehetővé kell tenni, hogy a tervezett beruházási platformon keresztül vagy közvetlenül az Európai Beruházási Banktól hosszú távú, kamatmentes hitelhez jussanak.

A számos nagy európai városban problémát jelentő rövid távú bérbeadások tovább csökkentik a rendelkezésre álló lakások számát. Ahhoz, hogy ezt a jelenséget kezelni tudjuk, egy uniós szintű eszköztár szükséges, amely különböző eszközöket tartalmaz – például az üres ingatlanokra kivetett adók, a bérleti díjak felső határának megszabása –, amelyek segítségével a tagállamok megtehetik a megfelelő intézkedéseket.

Különös figyelmet kell fordítani emellett a) a fiatalok lakhatási igényeinek kielégítésére olyan célzott programok révén, mint a „Housing First for Youth” (HF4Y), valamint b) a fogyatékossággal élő személyek bevonására.

Annak biztosítása érdekében, hogy a lakhatás ne csak megfizethető, hanem fenntartható is legyen, a felújításokat és az utólagos átalakításokat előnyben kell részesíteni az új épületekkel szemben. Az ilyen felújítások megkönnyítéséhez a kötelező és a támogató intézkedések kombinációját szorgalmazzuk a méltányos éghajlat-politikai fellépések biztosítása érdekében. Finanszírozási eszközökre van szükség ahhoz, hogy pénzügyi helyzettől függetlenül mindenki elvégezhessen hőtechnikai és energetikai korszerűsítéseket. Ugyanakkor kötelezettségeket kell megállapítani az ingatlantulajdonosok, különösen a bérbeadók számára, hogy megvédjük a bérlőket a költségek áthárítása miatti túlzott bérletidíj-növekedéstől.

Végezetül hangsúlyozzuk, hogy a lakhatási válság nemcsak az európai polgárok életminőségét érinti hátrányosan, hanem az uniós belső piac zavartalan működését is veszélyezteti. Ezért egy uniós lakhatási stratégiára van szükség a lakáskínálat növelése, az építési költségek csökkentésére irányuló intézkedések bevezetése, a munkaerő továbbképzésének elősegítése, a termelékenység növelése és az építőipar környezeti teljesítményének javítása érdekében.

Az EGSZB méltányos és inkluzív átállást szorgalmaz, ahogy az EU a klímasemlegesség felé halad. Egy közelmúltbelivéleményében az EGSZB hangsúlyozza, hogy összehangolt erőfeszítésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az ambiciózus éghajlat-politikai célok teljesítése során senki se maradjon le. Ezek az ajánlások összhangban vannak az Európai Bizottság 2024–2029-es prioritásaival, amelyek a munkahelyek, a készségek, a szociális jólét és a regionális egyenlőtlenségek kezelésére irányulnak.

Az EGSZB támogatja az igazságos átmenetre vonatkozó átfogó szakpolitikai csomagot, amely rugalmasságot biztosít a tagállamok számára saját egyedi körülményeik kezeléséhez. Amellett, hogy külön kiemeli, hogy a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások kulcsfontosságú eszközök, az EGSZB javasolja a készséghiányok feltérképezését, az inkluzív képzési programokat, az átlátható vállalati átállási terveket, a munkavállalókkal folytatott konzultáció fokozását, valamint az igazságos átmenet elveinek beépítését az uniós keretekbe, például a szociális jogok európai pillérébe.

„Azt akarjuk, hogy az igazságos átmenet olyan történet legyen, amelyben a méltányosság, a reziliencia és a fenntarthatóság megteremti az utat a zöldebb, inkluzívabb jövő előtt” – mondta Dirk Bergrath, a vélemény előadója.

Az EGSZB a véleményben hangsúlyozta, hogy az európai éghajlat-politikai törekvések – azaz a kibocsátások 75%-os csökkentése 2030-ig és a nettó zéró kibocsátás 2050-ig – megvalósítása érdekében a méltányosságot be kell építeni a szakpolitikákba. A tisztességes munka, a társadalmi befogadás és a szegénység csökkentése előtérbe helyezése elengedhetetlen a közvélemény támogatásának fenntartásához és az európai zöld megállapodás sikerének biztosításához.

Az EGSZB hangsúlyozza továbbá a zöld átállás által aránytalanul érintett régiók célzott támogatását. Döntő fontosságú a regionális igények és az ágazati átállás feltérképezése, az igazságos átmenettel foglalkozó megfigyelőközpont pedig nyomon követi az előrehaladást, és biztosítja, hogy egyetlen közösséget se hagyjanak figyelmen kívül.

A finanszírozási hiányok áthidalása érdekében elengedhetetlen az Igazságos Átmenet Alap bővítése, a magánberuházások mozgósítása és az uniós pénzügyi eszközök összehangolása. A szociális és környezeti feltételek biztosítják majd a méltányos elosztást, a kiszolgáltatott csoportok képzésére és védelmére összpontosítva. (ks) 

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és az Európai Bizottság Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatósága által szervezett 9. Európai Migrációs Fórum fókuszában az állt, hogy a civil társadalom hogyan játszhat kulcsszerepet a migrációs és menekültügyi paktum közelgő végrehajtásában. Az esemény rávilágított a civil társadalmi szervezetek közvetlen helyszíni munkájára is.

A november végén Brüsszelben tartott fórum a 2024 júniusában hatályba lépett migrációs és menekültügyi paktumra koncentrált. A résztvevők megvitatták a paktum közelgő végrehajtását, valamint azt, hogy a civil társadalom hogyan segítheti a paktumot, illetve annak az emberséges módon történő megvalósítását. A rendezvény emellett részleteiben foglalkozott az új állandó szolidaritási mechanizmussal, amely szorosabbra fűzi a kapcsolatot a menekültügyi és a visszaküldési eljárások, a megfelelő befogadási feltételek, valamint a 2021–2027-es időszakra szóló, integrációról és befogadásról szóló cselekvési terv között.

A nyitóülés elején Ylva Johansson, az Európai Bizottság belügyekért felelős leköszönő biztosa a következőket mondta: „Örülök, hogy biztosként az egyik utolsó nyilvános feladatom az, hogy felszólaljak az Európai Migrációs Fórumon, amely a civil társadalmi szervezetek, az EU-tagállamok és a szakpolitikai döntéshozók számára létfontosságú fórum a migráció kezelésével kapcsolatos kihívások és lehetőségek megvitatására. Az évek során folytatott eszmecseréink mindig is inspirálóak voltak. Együtt erősebb és ellenállóbb közösségeket alakíthatunk ki, megóvhatjuk értékeinket, és garantálhatjuk, hogy Európa továbbra is menedéket és lehetőségeket biztosítson.”

Oliver Röpke EGSZB-elnök köszönetet mondott Ylva Johansson biztosnak az uniós migrációs politika reformja iránti elkötelezettségéért. „Biztosítanunk kell, hogy a migrációs paktumot a lehető legemberségesebb és legfenntarthatóbb módon hajtsák végre, és ennek egyetlen módja a helyszínen ténykedő civil társadalmi szervezetek meghallgatása. Bár a paktumot elfogadták, a munka még korántsem ért véget – sőt, a munka igazán csak most kezdődik” – figyelmeztetett.

A 2015-ben életre hívott Európai Migrációs Fórum a civil társadalom, az intézmények és hatóságok közötti párbeszéd platformja a migrációval és a harmadik országbeli állampolgárok integrációjával kapcsolatos kérdésekben. Évente egyszer ülésezik, hogy megvitassák a legújabb szakpolitikai fejleményeket, valamint információkat gyűjtsenek és cseréljenek arról, hogyan hajtják végre az európai politikákat regionális és helyi szinten.

A fórum minden évben egy másik témára összpontosít: a rendezvényt megelőző hónapokban ugyanis konzultációra kerül sor, így a civil társadalmi szervezetektől kapott visszajelzések alapján kristályosodik ki az adott évi téma. Eddig olyan kérdésekkel foglalkozott, mint a biztonságos migrációs útvonalak, a migránsok hozzáférése a jogokhoz, a szolgáltatásokhoz, az EU-hoz, befogadóbb európai munkaerőpiac a migránsok számára, valamint a fiatalok szerepe.

A migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos főbb témákban az EGSZB már elfogadott néhány kulcsfontosságú véleményt: többek között a migrációs és menekültügyi paktum létrehozásáról, a menekültügyi és migrációs szabályozásról, a biztonsági unióra vonatkozó csomagról / Schengeni intézkedéscsomagról, valamint a 2021–2027-es időszakra szóló, integrációról és befogadásról szóló cselekvési tervről. Az EGSZB 2009-ben létrehozott egy bevándorlással és integrációval foglalkozó állandó csoportot is, aminek köszönhetően az EGSZB formalizált keretek között láthatja el közvetítői szerepét a civil társadalom és az uniós intézmények között, ezzel párhuzamosan pedig törekszik egy közös európai bevándorlási és integrációs politika kialakításának előmozdítására. (lm)

Az EU súlyos lakhatási válsággal néz szembe az emelkedő bérleti díjak, a megfizethetetlen ingatlanárak és a bérszintek inflációval szembeni elmaradása miatt.  A lakásszektorban tapasztalható piaci hiányosságok orvoslása érdekében az EGSZB sürgős fellépést kér, és szilárd uniós lakhatási stratégiát szorgalmaz – olvasható az EGSZB „Méltányos, fenntartható és megfizethető szociális lakhatás az EU-ban” című véleményében, amelyet Thomas Kattnig előadó dolgozott ki.

A Fogyasztók Európai Napja 2024. évi témája a következő volt: Vízügyi kihívások: A fogyasztói perspektívák feltérképezése – Előrehaladás az uniós kék megállapodás terén. A rendezvény során hangsúlyozták, hogy fenntartható vízgazdálkodásra, jobb infrastruktúrára és a fogyasztók oktatására van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a víz minden európai polgár számára megfizethető maradjon.

Amint azt az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) által december 9-én tartott Fogyasztók Európai Napja rendezvény során kiderült, a víz ára 2030-ra várhatóan 25%-kal emelkedik, így az EU-nak több mint 250 milliárd eurót kell beruháznia Európa vízszükségleteinek kielégítése és annak megvalósítása érdekében, hogy mindenki hozzáférjen a tiszta és megfizethető vízhez.

A víz egyre szűkösebb erőforrássá válik, még Európában is: az európaiak nem kevesebb mint 30%-a szembesül évente legalább egyszer vízhiánnyal. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztóknak, akik általában még mindig korlátlanul elérhető árucikknek tekintik a vizet, meg kell változtatniuk magatartásukat annak érdekében, hogy hatékonyabban használják azt: egyrészt azáltal, hogy jobban tudatában vannak vízlábnyomuknak, másrészt intelligens víztakarékossági technológiák alkalmazásával.

A legnagyobb szennyezőknek is meg kell azonban fizetniük ennek árát, és nem hagyhatják, hogy a fogyasztók viseljék rejtett költségeiket.

Egyetlen kiló hús előállításához 15 000 liter, egy farmernadrág elkészítéséhez pedig 8000 liter víz szükséges – a nagy vízfelhasználóknak (így a feldolgozóiparnak és különösen a mezőgazdaságnak, amely az összes vízfelhasználás 72%-áért felelős) szintén viselniük kell környezeti hatásuk költségeit, és be kell ruházniuk a jobb termelőlétesítményekbe.

„A vízre az Európai Bizottság következő kiemelt szakpolitikai kezdeményezéseinek alapvető részeként kell tekinteni. Szeretnénk, ha létrejönne egy új vízügyi koalíció az európai kék megállapodás végrehajtásának elősegítése érdekében, és jelenleg dolgozunk az európai kék megállapodás érdekelt felei platformjának létrehozásán” – mondta el Milena Angelova, a Víztakarékos fogyasztás és a fogyasztók vízlábnyomukkal kapcsolatos tudatossága című EGSZB-vélemény előadója. Hangsúlyozta az uniós kék megállapodás fontosságát, amely az EGSZB kulcsfontosságú kezdeményezése, a vízzel kapcsolatos kérdésekben élenjáró uniós megállapodás.

Vitaindító beszédében Gaetano Casale, az IHE DELFT Vízügyi Oktatási Intézete kapcsolattartó irodájának igazgatója kijelentette, hogy a víz még mindig alulértékelt Európában. Véleménye szerint most elengedhetetlen a vízzel kapcsolatos fenntartható megközelítés, és jobban kell tudatosítani az emberekben a környezeti költségeket, a világ növekvő népessége jelentette kihívásokat és az éghajlatváltozást.

„Nagyon örülnék, ha mindannyian együtt – polgárok, kormányok, ügynökségek, tudósok, az ipar és a jogalkotók – megragadnánk ezt az egyedülálló lehetőséget, és átfogó előrelépést tennénk annak érdekében, hogy az egyik legértékesebb erőforrásunkat, a vizet – a talajban, a tengerben és az égben – jövőbiztossá tegyük” – mondta Hildegard Bentele, az Európai Parlament víz-keretirányelvvel foglalkozó árnyékelőadója. (ll)

December 5-i, Brüsszelben tartott plenáris ülésén az EGSZB vitát rendezett a fogyatékossággal élők nemzetközi napja és az olimpiai szellem megünneplésére. 

Az EGSZB paralimpiai sportolók – köztük Joachim Gérard belga paralimpiai bajnok – meghívásával ünnepelte a fogyatékossággal élők nemzetközi napját és az olimpiai szellemet.

Az ülést megnyitó beszédében Oliver Röpke EGSZB-elnök leszögezte: „Ez a vita rávilágít arra, hogy sürgősen foglalkoznunk kell azokkal a különbségekkel a foglalkoztatásban, amelyekkel a fogyatékossággal élők szembesülnek. A meglévő jogi keretek ellenére túl sok embert zárnak ki a munkaerőpiacról a tartósan megmaradó akadályok. Az EGSZB intézkedéseket szorgalmaz a befogadó munkahelyek létrehozása, a rendszerszintű akadályok lebontása és annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsuk az esélyegyenlőséget. A valóban befogadó Európának senkit sem szabad hátrahagynia.”

Joachim Gérard belga kerekesszékes teniszbajnok elmesélte az egybegyűlteknek, hogy amikor elkezdett teniszezni, gyakran meglepődve, sőt tiltakozással fogadták, mert kerekesszékével „tönkreteszi a pályát”. „Az elmúlt 10 évben hatalmas előrelépés történt, ha a csökkent mozgásképességűeknek a sport világában betöltött szerepéről van szó. Világszerte számos Grand Slam tornán játszottam, és ezeknek, valamint a paralimpiáknak köszönhetően érzem, hogy egyre inkább elfogadnak csúcssportolónak. Nem csupán paralimpikonnak, hanem csúcssportolónak.”

Anne d’Ieteren, a fogyatékossággal élők francia nyelvű sportszövetségének (La Ligue Handisport Francophone) elnöke rámutatott, hogy a paralimpiai játékok nagy sikerei ellenére még mindig számos akadály nehezíti a fogyatékossággal élők mindennapjait. „A sportlétesítmények jelentős része továbbra sem akadálymentes: nincsenek megfelelő parkolóhelyek, vagy rossz a kialakításuk. Lehet, hogy ezek apró problémáknak tűnnek, de halmozott hatásuk kizárhatja és visszahúzhatja a részvételt.”

Aurel Laurenţiu Plosceanu, az EGSZB kommunikációért felelős alelnöke köszöntötte Joachim Gérard-t és Anne d’Ieterent, és elmondta, hogy „jelenlétük és eredményeik arra hívják fel a figyelmünket, milyen inspiráló lehet az atlétikai kiválóság mindannyiunk számára, akik arra törekszünk, hogy maradéktalanul kibontakoztassuk a bennünk rejlő lehetőségeket. Teljesítményük ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a fogyatékossággal élők létfontosságú szerepet játszanak társadalmunkban és különösen a sport világában.”

Christophe Lefèvre, az EGSZB-n belül „A fogyatékossággal élők jogai” állandó csoport elnöke amellett érvelt, hogy hozzanak létre egy akadálymentességi mutatókat tartalmazó uniós akadálymentességi mechanizmust, amely olyan területekre terjedne ki, mint a fenntartható lakhatás, a sport, az igazságszolgáltatás és az oktatás. Pietro Vittorio Barbieri (az állandó csoport egyik tagja) pedig hozzátette: „rendkívül fontos, hogy az Európában fogyatékossággal élő emberek kivétel nélkül hozzáférjenek a sporthoz és az oktatáshoz. Így lehet mindannyiunk számára azonos kiváltságokat garantálni a társadalomban.” (lm)

2024. december 13-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB), a Demokráciáért Európai Alapítvány és a Belarusz Sajtóklub közösen szemináriumot szervezett a belarusz független média szerepéről a reziliens és demokratizálódó társadalom előmozdításában. Mivel az országban élő emberek számára az egyetlen információforrást jelenti, a belarusz független médiát pénzügyileg támogatni kell, és be kell vonni a nyugati médiával való partnerségekbe annak érdekében, hogy Belarusz továbbra is kiemelt helyen szerepeljen a nemzetközi hírekben.

Az EGSZB azáltal, hogy részt vett az Európai Külügyi Szolgálat és az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága által szervezett „belarusz napok” kezdeményezésben (2024. december 9–13.), bizonyította szilárd elkötelezettségét egy olyan demokratikus Belarusz mellett, amely tiszteletben tartja az emberi jogokat és a szólásszabadságot.

A rendezvény megnyitóján Oliver Röpke, az EGSZB elnöke így nyilatkozott: „A független média a szabad és demokratikus társadalom gerincét képezi. A mai napon, a belarusz napok részeként újfent megerősítjük a belarusz nép, valamint a dezinformáció és az elnyomás elleni bátor küzdelmük iránti szolidaritásunkat.”

Jerzy Pomianowski, a Demokráciáért Európai Alapítvány ügyvezető igazgatója hangsúlyozta: „A január 26-i választások kimenetele előre eldőlt. A rezsim megpróbál majd egy új fejezetet nyitni, megpróbálja majd magát legitimizálni nemzetközileg, és tisztára mosni az elnyomást. Úgy tűnik azonban, hogy a független belarusz média sikeres célközönségének mobilizálásában.”

Hanna Liubakova száműzetésben dolgozó szabadúszó újságírót, akit négy büntetőjogi váddal 10 év börtönbüntetésre ítéltek távollétében, örömmel látja, hogy a belarusz nép továbbra is tájékozódni szeretne, és hozzá akar férni a független médiához, és kiemeli, hogy az országon kívül található belarusz weboldalak forgalmának 50%-a az országon belülről származik. Megerősíti, hogy a közösségimédia-platform felhasználóinak akár 90%-a Belaruszban található. „A független média Belaruszban Lukasenko és a Kreml propagandájának legjobb ellenszere” – tette hozzá.

Natalia Belikova, aki a Belarusz Sajtóklubban dolgozik, rámutatott, hogy a kormány új propagandájának célja, hogy átformálja a választásokról alkotott képet, megpróbálva egyesíteni az embereket, és arra bátorítani őket, hogy mutassák ki hazafiasságukat. „Az ilyen taktikák segítségével változtatják meg az egész lakosság demokráciáról alkotott képét” – jelentette ki Natalia Belikova.

A szeminárium végén bemutatták a „Szürke égbolt alatt” készült játékfilmet, amelyet Katsyaryna Andreeva bebörtönzött belarusz újságíró igaz története ihletett. Az eseményen Mara Tamkovich, a film rendezője is részt vett. (mt)

Decemberi plenáris ülésén az EGSZB vitát tartott az afrikai demokráciáról az Afrikai Unió Gazdasági és Kulturális Tanácsának (AU ECOSOCC) képviselőivel. Mindkét fél egyetértett abban, hogy a civil társadalom az egyenlőségen alapuló, a civil és szociális párbeszédet előmozdító sikeres EU–Afrika partnerség hajtóereje.

A plenáris ülésen – amely egyúttal elfogadta a Demokrácia Afrikában – a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kilátások. Milyen szerepet játszhat az EGSZB? című véleményt – az EGSZB megismételte elkötelezettségét az Afrikai Unióval való stratégiai partnerség megerősítése mellett, támogatva a demokrácia, az inkluzív párbeszéd és a fenntartható fejlődés értékeinek előmozdítását célzó közös vállalkozásra irányuló kezdeményezést. Az EGSZB és az AU ECOSCOCC az év korábbi szakaszában már aláírta az egyetértési megállapodást.

Kyeretwie Osei, az AU ECOSOCC programvezetője az ECOSOCC elnöki tisztjét betöltő Khalid Boudali nevében tett nyilatkozatában kifejtette: „Fontos feladatunk van az intézményfejlesztésben, hogy megszilárdítsuk a demokratikus intézményeket szerte a kontinensen, és biztosítsuk a jó kormányzást többek között a korrupció felszámolása és csökkentése, valamint a polgárok véleménynyilvánítási lehetőségeinek megteremtése révén. E cél középpontjában a civil társadalom áll”.

Oliver Röpke, az EGSZB elnöke hangsúlyozta: „Az AU ECOSOCC-kal való együttműködés kulcsfontosságú a civil társadalom szerepének előmozdítása szempontjából Afrikában. A civil társadalomnak részt kell vennie a döntéshozatali folyamatokban és az olyan további kihívások kezelésében, mint az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés és a migráció”.

Véleményében az EGSZB foglalkozik ezekkel a kihívásokkal, és úgy véli, hogy az afrikai civil társadalmi platformok elismert képviselőivel együtt segítheti a demokratikus értékek előmozdítását, támogathatja az emberi jogok érvényesülését és segítheti a demokratikus rendszerek védelmét Afrikában. 

Carlos Trindade, az EGSZB tagja és a vélemény előadója padig arra utalt, hogy az afrikai demokrácia fejlesztésének európai megközelítése az egyenlő felek közötti kapcsolaton kell, hogy alapuljon, és figyelembe kell venni a kontinens összetettségét a gazdasági fejlődés, a sokszínűség és a geopolitikai érdekek tekintetében.

Sifa Chiyoge Buchekabiri, a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség afrikai tagozatának (ICA-Afrika) regionális vezetője és vezérigazgatója az afrikai nők társadalmi szerepvállalása erősítésének fontosságáról szólt. „A nők társadalmi szerepvállalásának előmozdítása kulcsfontosságú, mivel gyakran a nők alkotják háztartásuk gerincét. Ezért a nők szerepvállalásának növelésével nemcsak az egyéneket segítjük, hanem egész közösségeket is erősítünk.”

Az EGSZB Civil társadalmi szervezetek csoportjának cikke

Az építőipar és a lakásipar digitalizációjának ösztönzése, valamint a szociális gazdaság szereplőinek a lakhatási szolgáltatásokba való bevonása segíthet a lakhatás megfizethetőségével és fenntarthatóságával kapcsolatos jelenlegi európai kihívások kezelésében. Mivel a lakhatás nemcsak szükséglet, hanem emberi jog is, páneurópai választ kell adni a különböző kihívásokra, az EGSZB egyik közelmúltbeli konferenciája szerint. 

November 21-én az EGSZB Civil társadalmi szervezetek csoportja konferenciát szervezett „Európalegkiszolgáltatottabb polgárainak védelme fenntartható és megfizethető lakhatás révén” címmel, ahol a viták középpontjában az állt, hogy az EU és tagállamai hogyan tehetik inkluzívabbá, megfizethetőbbé és fenntarthatóbbá a lakhatási feltételeket Európa-szerte.

Séamus Boland, a Civil társadalmi szervezetek csoportjának elnöke hangsúlyozta, hogy a megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés olyan emberi jog, amely páneurópai megközelítést igényel. Kiemelte a növekvő lakásárak és a szegénységi szintek közötti kapcsolatot, rámutatva, hogy „a megfizethető és fenntartható lakhatás biztosítása központi szerepet játszik a szegénység felszámolásában”.

Séamus Boland azt is hangsúlyozza, hogy „az Európai Bizottság megválasztott elnöke által javasolt uniós szegénységellenes stratégiának és a megfizethető lakhatásra vonatkozó európai tervnek a szegénység felszámolására irányuló ágazatközi politikai megközelítés részét kell képeznie. Ebbe a megközelítésbe be kell vonni a civil társadalmi szervezeteket a megoldások kidolgozásának, végrehajtásának és nyomon követésének teljes folyamata során. A fenntartható lakhatást tágabb szemszögből kell megvizsgálni, amely magában foglalja az erőforrás-hatékonyságot, a körforgásos jelleget, a rezilienciát, az alkalmazkodást és a gazdasági hozzáférhetőséget”.

A rendezvényen bemutatták az EGSZB „Megfizethető fenntartható lakhatás az EU-ban” című, a civil társadalmi szervezetek csoportja által megrendelt új tanulmányát is. A tanulmány azokat a szakpolitikai megoldásokat vizsgálja, amelyek arra irányulnak, hogy miként valósítható meg a megfizethető és fenntartható lakhatás Unió-szerte. Két újonnan megjelenő tendenciát vizsgál: a digitalizáció és a szociális gazdaság szereplőinek bevonása a lakhatás biztosításába. A tanulmány hat tagállamban vizsgálja az innovatív kezdeményezéseket, felmérve, hogy azok szélesebb körben alkalmazhatók-e Európa-szerte.

Az EGSZB tanulmányának közép- és hosszú távú szakpolitikai ajánlásairól  itt tájékozódhat.

A konferencia következtetései és ajánlásai online is megtekinthetők.