Az európai politika nagyszínpada

A PROBLÉMA: EURÓPAI SZINTŰ?

Az Európai Unió sok mindennel foglalkozik. Egyesek szerint túl sokkal is – mások szerint viszont nem eléggel. De eltekintve ettől a nem lebecsülendő vitától, az EU által – kizárólagos, megosztott vagy támogató hatáskörben – kezelt ügyek egy egyértelmű (a szerződések és az összes tagállam megállapodása alapján összeállított) szakpolitikai listát követnek. Amikor tehát bármilyen kérdést meg akarunk oldani, először azt kell ellenőrizni, hogy ez az elképzelés/aggály az európai szintre tartozik-e. Lehet ugyanis, hogy a probléma sokkal hatékonyabban megoldható helyi, regionális vagy nemzeti szinten.

AZ IDŐZÍTÉS: MIKOR ÉRDEMES FELLÉPNI?

Az időzítés kritikus jelentőséggel bír ahhoz, hogy véleménye sikeresen eljusson a címzettekhez. Ha túl korán szólal meg, senki nem figyel Önre. Ha túl későn, akkor a döntéseket esetleg már meg is hozták. A kettő között azonban sok lehetőség van az aktív szerepvállalásra. Például ha egy újabb jellegű elképzelést szeretne bevezetni, sok türelemre és erőforrásra lesz szüksége ahhoz, hogy felkeltse az érintettek figyelmét és választ kapjon, ám viszonylag szabadon választhatja meg, hogy mikor lendül akcióba. Ha azonban folyamatban lévő nyilvános vitákhoz kíván hozzászólni az EU szintjén egy adott témában, akkor figyelnie kell arra, hogy a (jogalkotási) folyamat melyik szakaszában jár az ügy. Ehhez nagyon hasznos az EUR-LEX nyilvános honlapja. Az Európai Bizottság „Ossza meg velünk véleményét!” portálja szintén arra szolgál, hogy a jogalkotási eljárás minden szakaszában összegyűjtse a véleményeket. Az időzítés azt is meghatározza, hogy milyen partnerekre lesz szüksége és milyen részvételi eszközt kell választania.

A CSAPAT: KOLLEKTÍV FELLÉPÉS?

Egy európai kérdés európai szintű megoldásához a legtöbb esetben szilárd partnerséget kell kialakítani más polgárokkal és/vagy civil társadalmi szervezetekkel. Ennek az az egyszerű oka, hogy ahhoz, hogy hatást tudjunk kifejteni, először másokat is (más uniós polgárokat, de választott testületekben és EU-intézményben dolgozókat is) meg kell győzni. Néha azonban még határozott és elkötelezett egyéni fellépéssel is érhet el eredményeket. Különösen igaz ez olyan helyzetben, amikor hivatali visszásság áldozatául esik, ha jogai sérülnek, vagy egyszerűen ha képes megfogalmazni egy olyan problémát, amely a lakosság egésze számára gondot jelent. Másrészről jó ötlet lehet minél messzebbről és minél több országból támogatókat szerezni, hiszen a felvetett probléma/javaslat/elképzelés nagyobb érdeklődést és tiszteletet válthat ki az EU-intézmények részéről, ha az aktív polgároknak egy valóban európai csapata áll mögötte. Az európai polgári kezdeményezés esetében például még előírás is az, hogy a csoportnak legalább hét különböző tagállamot képviselő legalább hét uniós polgárból kell állnia.

AZ ESZKÖZ: MILYEN RÉSZVÉTELI ESZKÖZT ALKALMAZZUNK?

A siker szempontjából rendkívül fontos, hogy milyen részvételi eszközt választ a rendelkezésre állók közül. Az eszközök zömét úgy alakították ki, hogy azokat számos polgár (vagy akár civil társadalmi szervezet) közösen alkalmazza, ám egyénileg is igénybe vehetők. Ilyen például panasz benyújtása az ombudsmanhoz, a határokon átnyúló problémáknak a SOLVIT nevű online problémamegoldó rendszeren keresztül történő kezelése, vagy petíció benyújtása az Európai Parlamenthez.

Más részvételi eszközök azonban – például az európai polgári kezdeményezés – eleve kollektív fellépést követelnek meg. A dolgokat éppen az könnyíti meg, hogy a legtöbb esetben az uniós szintű részvételen alapuló projekteket online módon lehet irányítani. Bár anélkül adhat hangot véleményének, hogy postabélyeget kellene vásárolnia, egy adott pillanatban szükség lehet utazásra: például Brüsszelbe, hogy találkozzon egy intézmény képviselőjével, vagy egy, a határ túloldalán levő faluba, a támogató partnereihez.