Bevezető

A kijárási korlátozások bevezetése óta nehéz időkön megyünk keresztül. Úgy élünk, mintha megállt volna az idő, bezárva otthonunkban, távol egymástól. Arra kérjük szeretteinket és kollégáinkat, hogy vigyázzanak magukra, jó egészséget kívánunk nekik. Mindannyiunk élete törékeny: a világjárvány bármelyik pillanatban lecsaphat ránk. Ez egy globális kihívás, amely globális választ kíván.

Az EU és az Európa-nap: 70 évvel később

„Együtt erősebbek vagyunk, együtt Európa vagyunk” – közvetítettük az uniós intézményekkel közös üzenetünket a civil társadalom felé. Az Európa-nap alkalmat adott mindannyiunknak arra, hogy elgondolkozzunk annak a csodálatos beszédnek a tanulságain, amelyet 1950. május 9-én Robert Schuman mondott Párizsban, a Quai d’Orsay Óratermében. Ez a beszéd jelentette az első valódi lépést az európai integráció felé, megteremtve az alapot az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásához, amelyhez hat állam csatlakozott. Ezt a döntést azzal az eltökélt szándékkal hozták meg, hogy megőrizzék a békét, meggyőződéssel álljanak ki az együttélés mellett, szenvedéllyel tegyenek tanúbizonyságot egy egységes Európa és egy közös projekt jövőképe mellett.

Még 70 évvel e merész és nagyívű beszéd után is csak azt ismételgethetjük, hogy csak együtt lehetünk sikeresek és birkózhatunk meg a nehéz helyzetekkel. Nyilatkozatában Robert Schuman azt mondta, hogy „a valódi szolidaritással kell kezdenünk”. Szeretném azt mondani, hogy Európa egysége az emberiség egyik legszebb projektje.

Robert Schuman több kijelentése továbbra is helytálló és rendkívül aktuális: „A népek közötti szolidaritás törvénye a modern lelkiismeret kötelező eleme. A szolidaritás egyesít bennünket a béke fenntartásában, az agresszió elleni védekezésben, a nélkülözés elleni küzdelemben, a szerződések betartásában, valamint az igazságosság és az emberi méltóság védelmében”.

Napjainkban a Covid19-válság alapvető csapást jelent, amely majdnem az 1930-as évek válságához és az azt követő konfliktusokhoz fogható. Ez a válság rányomja a bélyegét szokásainkra, viselkedésünkre és társadalmi életünkre, behatol a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális szférába, betör mindannyiunk mindennapi életébe. Ez a helyzet mindenkit érint: a munkavállalókat, a migránsokat (ideértve az irreguláris migránsokat is), az alacsony jövedelmű családokat, a hajléktalanokat, az időseket, a fogyatékossággal élőket vagy a krónikus betegségekben szenvedőket, a fiatalokat, a művészeket és a sportolókat.

A civil társadalom a Covid19 elleni küzdelemben

Az EGSZB egységet mutatott, amikor elkötelezetten, együttes fellépéssel reagált. Több nyilatkozatunkban hangsúlyoztuk az európai szintű, közös fellépés fontosságát. A kijárási korlátozások nem tudták megakadályozni, hogy aktívan dolgozzunk a szervezett civil társadalom hangjának közvetítéséért. Egyetlen kormány sem képzelheti, hogy egyedül meg tud birkózni egy ilyen válsággal. Ezért sürgettük a hatékony uniós szintű fellépést, és tettük világossá: „A jelenlegi helyzetben, ha nem vagyunk egységesek, semmik vagyunk”.

Ez a válság közvetlen hatással van a civil társadalomra. A munkanélküliek száma növekszik, ezért meg kell erősíteni a szociális védelmi mechanizmusokat, és meg kell őrizni az alapvető vívmányokat. Az európai és kontinentális szintű szolidaritásnak a szavakon és beszédeken túl valódi tettekben kell megnyilvánulnia, amely másokat is felráz és mozgósít. Ennek a szolidaritásnak regionális és helyi szinten is meg kell valósulnia. Meg kell erősíteni a szolidaritás kötelékeit, és koherens jövőképet kell alkotni a világjárvány utáni társadalomról.

A civil társadalom képviselőjeként az EGSZB a válság leküzdésén dolgozik. A kijárási korlátozások kezdete óta hét közös álláspontot fogadtunk el. A májusi, első alkalommal táveljárásban tartott plenáris ülésen öt nagyon fontos véleményről szavaztunk, köztük a foglalkoztatási iránymutatások, illetve a demográfiai kihívás témájában.

Még a leghosszabb és legrögösebb alagút végén is mindig ott a fény. Ezért ahhoz, hogy máris tervezni tudjuk a Covid-válságot követő jövőnket, úgy döntöttünk, hogy külön albizottságot hozunk létre, mely az EGSZB 15 tagjából áll, elnöke pedig Luca Jahier, az EGSZB elnöke. A csoportok és a szekciók is részt vesznek majd az albizottságnak a Covid okozta válságot követő helyreállítással és újjáépítéssel foglalkozó munkájában. Ez is jó alkalmat kínál arra, hogy a szervezett civil társadalom nevében egységes álláspontot képviseljünk. Nemcsak az egészségügyi válságból adódóan kialakult helyzetet fogjuk megvizsgálni, hanem a civil társadalomra, a gazdasági szerkezetre, a szociális Európára és a jogokra, valamint a demokráciáink megfelelő működésére gyakorolt összes következményét is értékelni fogjuk.

Mivel a brüsszeli ülések elmaradnak, az EGSZB 326 tagja mind saját hazájában tevékenykedik. A munka nem állt le. Támogatnunk kell saját szervezeteinket, értük kell dolgoznunk ezekben a nehéz időkben, partnerszövetségeink mellett kell állnunk, de továbbra is elérhetőnek kell lennünk az EGSZB számára. Erről Ön is meggyőződhet, ha felkeresi közösségi hálózatainkat, weboldalunkat vagy a csoportok hírleveléből tájékozódik.

Ami a kommunikáció szerepét illeti, ebben az időszakban nemcsak arra törekszünk, hogy magunk folyamatosan, őszintén, megbízhatóan és helyesen tájékoztassunk, hanem a dezinformáció minden formája ellen is küzdünk. Mindenekelőtt azonban rendszeresen beszámolunk jogalkotási munkánkról, valamint tagjainknak a civil társadalom képviselőiként tett kötelezettségvállalásairól is. Úgy gondolom, hogy az EGSZB hozzáadott értéke pontosan e szóvivői funkcióban rejlik.

Április óta arra kérjük az EGSZB tagjait, hogy osszák meg gondolataikat arról, hogy hogyan élik meg ezt a felfüggesztett időt. Az EGSZB info májusi számában e sorozat folytatódik, és „Dessine-moi…” című rovatunk megtelik a személyes hangú írásokkal. Itt megragadnám a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak nemcsak azoknak, akik már megosztották személyes gondolataikat, érzéseiket és a jövőről alkotott képüket, hanem azoknak is, akik ezután tesznek eleget annak a kérésünknek, hogy tapasztalataikat megosszák az EGSZB info oldalain. Meghatónak tartom e vallomások intenzitását, őszinteségét, erejét. A valódi párbeszéd soha nem ér véget.

Újra lélegzethez jutni

Milyen tanulságokat fogunk levonni ebből az oly váratlan és nehezen elfogadható időszakból? Újra meg kell tanulnunk élni, fel kell idéznünk az egyszerű, szeretetteljes és szívélyes gesztusokat. A cél az, hogy ne kerüljünk egy másfajta ellenség – az önzés, a bizalmatlanság, az elszigetelődés, és így a nemzeti hatáskörök visszavétele stb. – csapdájába. Ébernek és tudatosnak kell lennünk ahhoz, hogy leküzdjük a közömbösséget, megteremtsük a szolidaritást, megoldásokat kínáljunk, ne adjuk fel, valamint aktívak és elkötelezettek maradjunk.

A virtuális és a valódi világ

Szeretném megosztani Önökkel néhány gondolatomat a virtuális világról. Új technológiákat használunk. A virtuális világba bezárva mérhetetlenül többet kommunikálunk olyan alkalmazásokkal, mint a WhatsApp, a Skype, a Skype for Business, a Zoom, a Webex és az Interactio, vagy akár az e-mailek, de egyértelmű, hogy ennek a világnak megvannak a korlátai. A közvetlen kapcsolatok létfontosságúak; látni, érezni, megérinteni egymást – ezek életünk alapvető gesztusait képezik.

Talán most megértjük, hogy milyen árat kell fizetni azért, hogy meggyengítettük közegészségügyi rendszereinket. Érezzük a megszorítások okozta károkat. Most vesszük észre azokat a szakmákat, amelyek új dimenziót öltöttek és kiléptek az árnyékból: gazdálkodók, pékek, postai dolgozók, könyvkereskedők, hulladékszállítók, gyógyszerészek, élelmiszerboltokban dolgozók – mindazok az emberek és még sokan mások, akik életünkben létfontosságú szerepet játszanak, és segítenek nekünk átjutni ezen a nehéz időszakon.

Hallottam, hogy az egészségügyi dolgozók nem tartják magukat hősöknek, mert ők csak a feladatukat végzik. Egyetértek velük. Ők nem hősök, hanem munkavállalók, és szeretném elmondani nekik, hogy az esténként felhangzó taps arról tanúskodik, hogy mellettük állunk, és támogatjuk az utóbbi években kinyilvánított követeléseiket. Nem a magasabb bérért reklamáltak, mindenekelőtt azt mondták, hogy meg kell erősíteni az egészségügyi rendszereinket, és nem szabad megszüntetni szolgáltatásokat vagy munkahelyeket.

Soraimat egy szép idézettel zárnám Albert Camus „A pestis” című regényéből. Dr. Rieux szavaival: „amit csapások idején tanul az ember, hogy az emberekben több a csodálnivaló, mint a megvetnivaló”.

Isabel Caño Aguilar kommunikációért felelős alelnök