Anne Demelenne: A világjárvány megmutatta rendszerünk törékeny voltát

A férjemmel otthonunk békéjében éltük meg a kijárási korlátozások napjait. Férjem fokozottan veszélyeztetett népességcsoportba tartozik, így ügyeltünk arra, hogy minden óvintézkedést megtegyünk.

A világjárvány kezdetétől maszkot és kesztyűt viselünk, és mindig betartjuk a távolságtartás szabályait. El akartuk kerülni a nagyobb kockázatokat, és ezzel egyidejűleg igyekeztünk védeni a közérdeket, valamint az egészségügyi dolgozókat és az első vonalban munkát vállalókat.

Ami a belgiumi helyzetet illeti, egyértelmű, hogy nem voltunk felkészülve. Hiányzott az átláthatóság – ezt a későbbiekben meg kell vizsgálni –, és nem voltak maszkok, tesztek a lakosság számára stb. Nem tudom, hogy mi a helyzet a többi országban – csak azt tudjuk, amiről a média beszámol –, de Belgiumban a helyzet különösen súlyos az idősotthonokban. Amint vége a válságnak, parlamenti vizsgálatot kell folytatni annak megválaszolására, hogy ennek mi az oka.

A civil társadalom a világjárvány idején is alapvető szerepet játszik, védelmezi a demokráciát. Operatív szinten Belgiumban az állásukat elvesztő személyek ideiglenesen munkanélkülivé válnak, miközben az ellátórendszer az Európai Unió által bevezetett megszorító intézkedések következtében már korábban meggyengült. A világjárvány idején az emberek között láttuk a szolidaritást, de az Európai Unió tagállamai között nem.

A világjárvány megmutatta rendszerünk törékeny voltát. Ezt lehetőségnek kell tekinteni egy olyan rendszer felé történő elmozdulásra, amely jobban figyelembe veszi az embereket, a szociális jogokat és a környezetet.