2019. évi éves növekedési jelentés: nem lehetünk elégedettek

A korábbi reformpolitikák vegyes eredményeiből kiindulva nagyon fontos, hogy az EU és a tagállamok alapos értékelést végezzenek. Vannak ugyan előrelépések, de további reformok és politikai intézkedések kellenek a növekedés fellendítéséhez, illetve a kohézió és a szakpolitikák szociális vetületének megerősítéséhez – fogalmaz az EGSZB a 2019. évi éves növekedési jelentésről írt véleményében.

Az EGSZB messze nem ért egyet azzal, hogy az éves növekedési jelentésben az Európai Bizottság általánosságban kedvező képet fest arról, hogy 2014, illetve a korábbi reformpolitikák óta milyen gazdasági és szociális eredményeket sikerült elérni. Az uniós gazdasági növekedés összességében még mindig alatta van a válság előtti szintnek, és nem szabad megfeledkezni a régiókon belüli, illetve azok közötti különbségekről sem. Természetesen az éves növekedési jelentés sem sugallja azt, hogy nyugodtan ülhetünk babérjainkon.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság kész a reformok támogatására. A reformoknak és a politikáknak ellenállóbbá kell tenniük a gazdaságot és a munkaerőpiacokat, és így javítaniuk kell a gazdaság és a termelékenység növekedésén is. Emellett azt is egyértelműen mutatniuk kell, hogy komolyan vesszük a szociális jogok európai pillérével és a nemzetközi éghajlat-politikai célokkal kapcsolatos vállalásainkat. Sajnálatos módon az éves növekedési jelentés nem tartalmaz megfelelő javaslatokat ezek megvalósítására és finanszírozására,

mint ahogy nincsenek benne javaslatok arra nézve sem, hogy miként lehet kezelni a növekedést veszélyeztető külső kockázatokat. Megfelelő keretbe kellene foglalni azokat az intézkedéseket, amelyek a növekedési és foglalkoztatási szintek fenntartásához biztosítanak ösztönzőket. Emellett megfelelő költségvetési forrásokról is gondoskodni kellene ezekhez az ösztönzőkhöz. Ennek kapcsán külön üdvözlendők a jelentésnek azok a javaslatai, melyek szerint minőségi beruházásokra van szükség az oktatás és a képzés terén.

A szociális partnerek és a civil társadalom segítségével gyorsabban lehetne kidolgozni új szakpolitikai javaslatokat, garantálva, hogy országspecifikus, az adott körülményekhez jól illeszkedő és gyakorlatias reformok szülessenek.

Végezetül az EGSZB örömmel látja, hogy az Európai Bizottság kiemelten kezeli az olyan reformokat, amelyek a magán- és a közszférába irányuló beruházások növelését célozzák. Az uniós költségvetési szabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy a nemzeti költségvetésekből finanszírozást lehessen nyújtani társadalmi és gazdasági hasznokkal járó termelő beruházásokhoz anélkül, hogy ezzel veszélyeztetnék a költségvetés jövőbeli fenntarthatóságát. (jk)