Dilyana Slavova: A Covid19 megtanított arra, hogy nem halogathatom az életcéljaimmal kapcsolatos projektjeimet

A világjárvány hatására ismét láthatóvá váltak a határok Európában, sőt, néha még egy adott országon belül is. Úgy gondolhatnánk, hogy ennek következtében csökkent a régiók és városok közötti transznacionális együttműködés hatóköre. Azonban ennek éppen az ellenkezője történt.

Milyen is volt megélni a kijárási korlátozás időszakát Bulgáriában? Hát egy olyan dinamikus és energikus természetjáró számára, mint én vagyok, nem volt könnyű. Számos korlátozás volt érvényben. Otthon kellett maradnunk, és csak az alapvető üzletek nyitvatartási ideje alatt mehettünk ki, hogy élelmiszert, gyógyszert vagy háztartási termékeket vásároljunk. A legalább 1,5 méteres közösségi távolságtartás kötelező volt az üzletekben és az utcán is. Elég bonyolultak voltak a szabályok: minden alkalommal, amikor elhagytuk Szófiát, ki kellett tölteni egy formanyomtatványt, amelyben fel kellett tüntetni az okot és azt, hogy hova megyünk. A nyomtatványt a rendőrség felszólítására be kellett mutatni.

Ennek pozitív hozadéka, hogy a lakosság sokkal önellátóbb lett, és a lakosok most sokkal többre becsülik a helyi ételeket, a helyi beszállítókat és a rövid élelmiszer-ellátási láncokat. Nőtt a gazdaságokból származó élelmiszerek iránti kereslet és a közvetlenül a termelőktől vásárolt élelmiszerek mennyisége. Helyi kezdeményezések ösztönzik a kertészkedést, valamint a zöldségek és fűszernövények háztáji termesztését.

A piacok továbbra is nyitva álltak a nagyközönség előtt. Hagyományosan itt szerezhetők be az élelmiszerek, a vetőmagok, a zöldségpalánták, a gyümölcsök, zöldségek és virágok. Nyitva maradásuk – szigorú biztonsági intézkedések tiszteletben tartása mellett – hozzájárult a normalitás érzésének és egy ismerős rutinnak a megőrzéséhez.

A hegyvidéki területeken a helyi akciócsoportok szintén nagyon aktívak voltak. A háztáji élelmiszereket előállító helyi termelők válság ideje alatti támogatása érdekében hasznos kapcsolatokat építettek ki és osztottak meg weboldalaikon.

A különféle utazási és kapcsolattartási korlátozásoknak való megfelelés érdekében az általam képviselt szervezetben mindnyájunknak számos olyan személyes találkozót és rendezvényt kellett lemondani, amelyek általában megkönnyítik az együttműködési kezdeményezések elindítását és az eredmények közzétételét. Ezek a korlátozások azonban nem akadályoztak meg minket tevékenységeinkben – sőt, éppen ellenkezőleg! Továbbra is hatékonyan működünk együtt annak érdekében, hogy a hegyvidéki régiók erősebbé és még ellenállóbbá váljanak. Egyes esetekben módosítottuk munkaterveinket, és jelenleg közös megoldásokon dolgozunk annak érdekében, hogy segítsük a sérülékeny uniós régiókat és városokat a jelenlegi vészhelyzet kihívásainak hatékonyabb leküzdésében.

„Segítő kéz” néven platformot indítottunk, hogy ösztönözzük a szolidaritást a vidéki területeken. A platform előmozdítja az emberek közötti szolidaritást, kapcsolatot teremtve a segítségre szoruló személyek és az önkéntesek között, akik szó szerint hajlandók „segítő kezet nyújtani”. Jelenlegi tevékenységeinek súlypontja, hogy segítse a kiszolgáltatott helyzetben lévő, fogyatékkal élő és idősebb embereket a vásárlásban vagy a házi gondozásban (nem a higiénés ápolásban), illetve azokat a szülőket a gyermekfelügyelet megszervezésében, akiknek dolgozniuk kell, és nem tudnak más megoldást találni gyermekeik számára.

Számos egyéb kezdeményezés is kibontakozott a vidéki és hegyvidéki területeken, tanúbizonyságot téve az ellenálló képesség és a kölcsönös segítségnyújtás közösségeinkben megtapasztalható erejéről. Ennek az időszaknak az a tanulsága, hogy nem halogathatom az életcéljaimmal kapcsolatos projektjeimet! Az aktív szerepvállalás mentőöv a nehéz időkben.