Lucie Studničná: Megríkat a szolidaritás

Az elmúlt hetekben egyedülálló és nagyon értékes tapasztalatokat szereztem – ahogy mindenki más.

Március 11-én késő este, nagyon fáradtan értem haza Brüsszelből. Egyértelmű volt, hogy a Covid19-járvány ismeretlen veszélyei miatt a következő napokban nem fogunk utazgatni, és örültem a váratlan lehetőségnek, hogy néhány nyugodt napot tölthetek el az irodámban. A dolgok azonban máshogy alakultak.

Az egyik lányom megkérdezte, hogy férjével és három kisgyermekével együtt lakhatnának-e néhány hétig a dél-csehországi nyaralónkban (a semmi közepén, ahol még a földutak is véget érnek). A férjének ugyanis bezárt a munkahelye, így ő otthonról dolgozik a következő három hónapban. Örültem, hogy biztonságos környezetben lehetnek, és férjemmel együtt csatlakoztunk hozzájuk. Úgy terveztük, hogy mi csak a hétvégére megyünk, segítünk nekik a tél végi karbantartási munkákban, de végül hét hétig maradtunk ott.

Később a másik lányom is csatlakozott hozzánk egy időre a kisfiával.

Öt felnőttel, akik közül hárman távmunkáznak, valamint négy gyerekkel egy kis házban, ahol csak egy helyiségben van fűtés, a három hálószoba hideg – nem volt mindig könnyű. E hosszú, intenzív, de valamiképpen lassú napok folyamán a következő fontos dolgokra jöttem rá:

  • Ha otthonról dolgozunk, munkaruházatunk legfontosabb része a meleg zokni.
  • Egyik napról a másikra kellett átállnunk a digitális munkára, és sikerült.
  • A gulyásnak fantasztikus íze lesz, ha úgy öt órán keresztül főzzük fatüzelésű tűzhelyen.
  • Az ilyen nagy kihívást jelentő időkben meglehetősen nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen megtalálni a megfelelő egyensúlyt a munka és a magánélet között, ezen még dolgozni kell.
  • Élvezetes virtuálisan koccintani egyet az ismerőseinkkel.
  • A szakszervezeteknek rengeteg dolguk van most, és fontosabbak, mint valaha.
  • Rengeteg barát hívott és keresett minket, csak hogy megkérdezze, jól vagyunk-e.
  • Miért kell embereknek meghalniuk Európában ahhoz, hogy elismerjük, hogy a közös európai megoldások jelenthetik az előrevezető utat?
  • A virtuális ülések B tervnek jók, de sohasem pótolhatják teljesen a személyes találkozásokat.
  • Hasznos dolog időről időre feleleveníteni emlékezetünkben az esti meséket és mondókákat.
  • Ezekben a válságos időkben országom lakosságának nagy része olyan mértékű szolidaritásról, emberségről és az összetartozás érzéséről tesz tanúbizonyságot, ami megríkat.

Május közepén az irodámba visszatérve úgy érzem, a napnál is világosabb, hogy a kemény munka csak most kezdődik – az egészségügyi válság remélhetőleg már a végéhez közeledik, a helyét viszont a gazdasági válság veszi át. Nap mint nap egyre többen veszítik el munkahelyüket, és vállalatok zárnak be. Azon túl, hogy mindent megteszünk a gazdaság beindítása és annak biztosítása érdekében, hogy a dolgozó emberek megkapják bérüket és fizetésüket, nem kellene-e ugyanilyen keményen dolgoznunk egy közös, méltányosabb jövőn Európában, ahol az emberek biztonságban, jó egészségben és szolidaritásban élnek, és tisztességes és méltányos jövedelemmel rendelkeznek?