Vidéken élve és a kertészkedés szerelmeseként be kell vallanom, hogy nem szenvedtem túlságosan a kijárási korlátozások miatt, eltekintve attól, hogy nem látogathattam hozzátartozóimat, családomat és barátaimat.
Én személy szerint három tanulságot tudok levonni ebből a válságból. Először is, jóllehet az EU végre talált költségvetési megoldást a helyreállítás elősegítésére, sajnálatos azonban, hogy a válság idején a tagállamok nem hangolták össze az egészségügyi berendezések beszerzését, sem pedig a kijárási korlátozások feloldása kapcsán meghozandó intézkedéseket. Ha nagyobb lett volna a összehangoltság, a polgárok jobban érzékelhették volna az EU hasznosságát.
A második tanulság azzal kapcsolatos, amit saját országomban éltem át: ahelyett, hogy a válságkezelés bizonyos felelőseinek a kommunikáció és a védőfelszerelések biztosítása terén mutatott egyértelmű alkalmatlanságát jegyezném meg, inkább sokaknak a válság során tanúsított odaadó munkájára fogok emlékezni, elsősorban, de nem kizárólag, az egészségügy területén. Ugyanis a sokak által leírt közszolgáltatások tették lehetővé, hogy társadalmaink legyőzzék a válságot; és nem szabad megfeledkeznünk a szolidaritás polgárok által kezdeményezett számos formájáról sem.
Végezetül a harmadik tanulság szerintem az, hogy a polgárok, ha szükséges, képesek ellenálló képességről és fegyelemről tanúbizonyságot tenni. Természetesen itt az egészségünkről volt szó; egy kevéssé ismert vírussal találtuk magunkat szembe, amelyre nem állt rendelkezésre gyógymód.
Ha kívánhatnék valamit, azt kívánnám, hogy amint hallgattunk most ebben a válságban a szakértők véleményére, ugyanígy kövessük a klimatológusok és más szakértők tanácsát az éghajlatvédelmi átállás kezelése során, a gazdasági helyreállítással párhuzamosan.
A mezőgazdaságban, bár a tavaszi munkák megfelelő körülmények között lezajlottak, a kijárási korlátozás, a vállalatok, illetve a szálloda- és vendéglátóipari ágazat leállása miatt csökkent a kereslet, ami bizonyos termékek – például a tej, a sertéshús, az állatállomány egyes kategóriái vagy, kifejezetten Belgiumban, az egyébként nagy exportőr feldolgozó üzemek leállása miatt, a burgonya – árára nyomást gyakorolt.
A kertészeti ágazatot szintén nagyon megviselte a lezárás, csakúgy mint a bogyósgyümölcsűek szedésére máskor rendelkezésre álló idényjellegű munkaerő hiánya. Említsünk meg azonban egy pozitív változást is a gazdák számára, akik a gazdaságukból történő közvetlen értékesítés mellett döntöttek.
A fogyasztók ténylegesen áttértek a helyi termékekre mind a húságazatban, mind a tejtermékek és a zöldségek, gyümülcsök esetében. Bárcsak folytatódna ez a tendencia a jövőben is!