Munka, új munkaformák és munkakörülmények

 Munkavállalók csoportja

A foglalkoztatási adatok folyamatosan szerepelnek a hírekben. Az azonban, hogy milyen munkakörülmények között dolgoznak az emberek, majdnem ugyanolyan fontos, mint hogy hányan dolgoznak – különösen a legutóbbi munkaerőpiaci fejleményeket és a nem szabványos munkaszerződéseket tekintve. Ez utóbbiak terén az Európai Unió Bíróságának kellett ítéleteiben megállapítania, hogy például az Uber-sofőrök alkalmazottak, nem szabadúszók.

A „munkakörülmények” fogalma számos tényezőt magában foglal a fizetéstől a munkaidőn, az egészségvédelmi és biztonsági feltételeken, a juttatásokon keresztül a speciális feladatokig stb.; idetartoznak a próbaidők is, amelyek egyes esetekben már nem az eredeti célt szolgálják, hanem egyszerűen olcsó és rugalmas munkaerőt biztosítanak. Ugyanakkor a munkavállalók számára még mindig fontos, hogy előzetesen megismerjék és megértsék ezeket a feltételeket – ami nem mindig egyszerű –, és hogy bármely változásról mielőbb értesüljenek, ami biztosítja a kiszámíthatóságot.

Ennek érdekében az Európai Bizottság egy olyan rendeletre tesz javaslatot, amely egységes keretet dolgoz ki a munkavállalók ehhez fűződő jogainak biztosításához. A javaslattal azonban vannak bizonyos problémák, például a „munkavállalók” fogalmának meghatározása terén. A munkaerőpiac gyors ütemű fejlődése számtalan új munkaforma létrejöttéhez vezetett, ilyenek például az utalványos és a platform-munkavállalók, akikre nem szokványos munkaszerződéseik miatt nem vonatkozik a munkavállaló hagyományos meghatározása.

Ez természetesen nem korlátozódik az „új munkaformákra”: már régóta léteznek olyan nem szabványos formák, mint a nulla órás szerződések, a kiküldött és a hazai munkavállalók foglalkoztatása, akik többnyire igen kevéssé látják kiszámíthatónak munkakörülményeiket, és ezért a gyakorlatban nem igazán érvényesül esetükben a munka és a magánélet közötti egyensúly. A kiszámíthatóság lehetővé teszi a munka és a tanulmányok közötti egyensúlyt vagy egy másik, részmunkaidős állás vállalását is.

Mindezekben az esetekben a kollektív tárgyalások jelentik a kulcsot a megfelelő munkafeltételek biztosításához, és üdvözlendő, hogy a javaslat is hivatkozik erre. Mivel az új munkaformák elterjedésével egyre gyakoribban lettek ezek a „rugalmas” feltételek, egyértelmű és inkluzív meghatározásokra van szükség a munkavállalók és a munkaadók fogalmát illetően, hogy a munkavállalókra vonatkozó szigorú rendelkezéseket ne lehessen egyszerűen megkerülni az új munkaformák révén, és hogy az új jelenségek (mint pl. az egész életen át tartó tanulás és az ahhoz kapcsolódó, a munkaadó által fizetett képzések) ne rójanak többletterhet a munkavállalókra.