Szerző: Helena De Felipe Lehtonen

A mindegyikünket, de különösen idős és rosszabb egészségi állapotú polgártársainkat súlyosan érintő jelenlegi világjárvány kapcsán felmerül bennem a kérdés, hogy vajon ez a vírus nem egy szándékosan vagy véletlenül szabadjára eresztett laboratóriumi termék-e. Mivel erre a kérdésre az átlagember valószínűleg sohasem kap választ, még ha 2021 őszére lesz is majd oltóanyagunk, ki mondhatja meg előre, hogy az előttünk álló télen nem jelenik meg egy másik vírus, amely a jelenlegihez hasonló következményekkel jár? (Gondoljunk csak az 1918-as spanyolnáthára.)

Ezt a bizonytalanságot tekintve valóban az-e a helyes út, ha csaknem minden országban leállítjuk a gazdaságot, és hatalmas összegű tartalékalapokat vetünk be a munkahelyek megőrzése és a termelő gazdaság fenntartása érdekében? Ehelyett nem inkább arra kellene-e fordítanunk minden logisztikai és gazdasági erőfeszítésünket, hogy egészségügyi rendszerünk számára biztosítsuk az ahhoz szükséges eszközöket, hogy vizsgálhassák a fertőzéseket, és kezelni tudják azokat a polgártársainkat, akiknek erre szükségük van?

Nem hiszem, hogy a mentőcsomagok vagy az eladósodás valóban képessé tehetné a világ gazdaságait arra, hogy 2021-ben sikerrel szálljanak szembe egy hasonló helyzettel, mivel a termelő gazdaság – és vele együtt a foglalkoztatás – nagymértékben visszaesik. Így pedig oda juthatunk, hogy a civil társadalom felett szükségszerűen az állam veszi át az irányítást, mivel nem lesz már olyan magángazdaság, amely ezzel szemben alternatívát tudna nyújtani.

Az Európai Unióra, amelynek ebben a világjárványban határozott vezető szerepet kellene játszania, mutatva tagállamainak – mind egészségügyi, mind gazdasági és társadalmi téren – a követendő utat, az emberek már nem várnak. Minden ország egyénileg hozott intézkedéseket, egyedül a WHO ajánlásait véve figyelembe, amelyek azonban a gazdasági tényezőkkel természetesen nem számolnak. Ez is egy fontos szempont annak megítéléséhez, hogy az EU hogyan tölti be vezető szerepét.

Én mint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai kkv-kat és – az átlagosan 2-3 dolgozót foglalkoztató – spanyol kkv-kat képviselő egyik tagja úgy vélem, hogy az emocionális, a gazdasági és a személyi károk jóvátehetetlenek. Ezért tehát rövid és középtávon kell gondolkodnunk, anélkül hogy totalitárius államok egészségpolitikai intézkedéseit másolnánk, amelyek semmilyen módon nem illeszkednek egy szabadpiaci gazdaságba.