Az új uniós költségvetés: kevesebet akaró Unió?

Az EGSZB Munkavállalók csoportja

A koronavírus által okozott fenyegetettség és a menekültválság (ez a humanitárius dráma, amely új fejezetéhez érkezett a török-görög határon történtekkel) ismét megmutatta, hogy minél előbb közös európai válaszokkal kell szolgálni az olyan kérdésekre, amelyekkel az egyes tagállamok semmiképp nem tudnak egyedül megbirkózni. Mostanra még fontosabbá vált, hogy az uniós intézmények ne csak megegyezzenek uniós szintű intézkedésekről és stratégiákról, hanem az eddiginél sokkal komolyabban anyagilag is támogassák az ilyen kezdeményezésket.

Az új Európai Bizottság jelmondata „az ambiciózusabb Unió”, amely nagyratörő szociális, környezetvédelmi és politikai célokat tűz maga elé. Az olyan javaslatok, mint az uniós minimálbér és az európai zöld megállapodás célja a közvélemény Unióba vetett bizalmának helyreállítása, a sürgető kérdések kezelése, valamint annak biztosítása, hogy társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból minél inkább fenntartható módon közelítsük meg az ipari és a zöld átmenetet. E célok megvalósítása érdekében az EGSZB és a Régiók Bizottsága ajánlásait követve az Európai Parlament azt javasolja, hogy a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmük 1,3%-ával járuljanak hozzá az uniós költségvetéshez. 

A Tanácsban azonban egyesek erősen kritizálják és csökkenteni akarják ezeket a számokat, amelyek pedig így is a szükséges minimumot jelentik ahhoz, hogy megvalósítsuk a programot: egyes tagállamok a tagállami bruttó nemzeti jövedelem 1%-ában akarják meghatározni a többéves pénzügyi keret nagyságát. Ez a szám viszont jóval elmarad még a legszerényebbnek mondható 1,11%-os európai bizottsági javaslattól is. Mindez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy több mint 12%-kal csökkennek a kohéziós intézkedések forrásai és 14%-kal a KAP-éi. Ezzel pedig szinte teljesen kikerülnek az érdemi elemek az új ambiciózus tervekből.

A többéves pénzügyi keret kapcsán jelenleg javasolt megszorítások azzal a veszéllyel járnak, hogy nem hoz majd semmilyen eredményt az európai zöld megállapodás, hiábavalóak lesznek az EU alapvető kohéziós erőfeszítései, az EU és a tagállamok pedig tehetetlenek lesznek, amikor közös problémák megoldásáról lesz szó. Most minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy az Európai Parlament ne hagyja magát, a tagállamok pedig ne feledkezzenek meg arról, hogy az Európai Unió nem csupán a költségvetésről szól. Arra reagálva, hogy egyre több a külső kihívás, a populizmus pedig az egyenlőtlenségekre játszik, egyes hagyományos pártok megpróbálnak a mérsékelt euroszkeptikusok bőrébe bújni, de ez senkinek nem jó. (prp)