A neurokognitív kisebbségek segíthetnek megoldani a strukturális munkaerőhiányt a jövőbeli munkaerőpiacon

Januárban az EGSZB TEN szekciójának alkalma nyílt egy előadást meghallgatni arról, hogy hogyan lehet a „neurokognitív kisebbségek” – a magasan funkcionáló autizmussal, hiperaktivitással, diszlexiával és diszpraxiával élő emberek lehetőségeit kihasználni a hiányzó technikai készségek iránti kereslet kielégítésére, és ezáltal megkönnyíteni társadalmi beilleszkedésüket.

Hugo Horiot, az Autisme, j'accuse! című könyv szerzője, aki maga is autista, hangsúlyozta, hogy „sok az olyan terület, ahol nagyon specifikus technikai készségekre van szükség, de ezekből hiány van, mert a rendszer elutasítja azt a neurokognitív csoportot, amelynek van ilyen képessége”, és sürgette, hogy „arra kell ösztönöznünk a vállalkozásokat és az intézményeket, hogy más felvételi és értékelési módszereket használjanak a szokásos szociális készségeken alapulók helyett”.

Különböző előrejelzések szerint a mai diákok mintegy 65%-a később olyan szakmákban fog dolgozni, amelyek jelenleg nem léteznek, és a vállalkozások egyre nehezebben találják majd meg a szükséges készségeket. A neurokognitív kisebbségek potenciáljának kiaknázása nemcsak jelentős hozzájárulást jelentene társadalmunk számára, hanem lehetővé tenné azoknak az embereknek a beilleszkedését, akiknek az intelligenciája egyszerűen más. „Egy perspektívát nélkülöző társadalmi csoport lehetőséget kapna arra, hogy innovatív módon vegyen részt a társadalmunkban" – hangsúlyozta Hugo Horiot.

Elengedhetetlen, hogy felismerjük, hogy minden ember kiegészíti egymást és többféleképpen hozzájárulhat a társadalomhoz. „Mindannyian különbözünk egymástól” – mondta a TEN szekció elnöke, Pierre Jean Coulon. „Vannak azonban olyan különbségek, amelyeket elfogadhatónak tekintünk, mert nem zavarnak és nem érintenek másokat, másrészt vannak olyan különbségek, amelyeket nem fogadunk el. Ilyen például a neurodiverzitás” – tette hozzá. (mp)