EGSZB info

Az EGSZB januári plenáris ülésén vitát tartottak a román miniszterelnökkel, Vasilica-Viorica Dăncilăval a 2019 első félévében soros román EU-elnökség prioritásairól. Az EGSZB elnöke, Luca Jahier hangsúlyozta, hogy az uniós választások előestéjén mennyire fontos, hogy helyreálljon az európai polgárok politikába vetett bizalma.

Az uniós integrációs folyamatot jobban érteniük és támogatniuk kell azoknak, akik a leginkább számítanak: az európaiaknak – sőt, felelősséget is kell vállalniuk érte. „Európa jövőjéről vitát tartunk a nagyszebeni csúcson, melyre szimbolikus napon, 2019. május 9-én, az Európa-napon kerül sor. A választások előtt ez az utolsó lehetőségünk egy olyan egységes, erős Európa felmutatására, amely közel áll polgáraihoz, és eltökélt, hogy merész intézkedéseket hozzon az érdekükben” – mondta Luca Jahier. „Ehhez nemcsak hatékonyabb uniós szakpolitikákra van szükségünk, hanem olyan új, pozitív narratívára is, amely képes elérni, hogy a polgárok újra azonosuljanak az európai projekttel, visszaállítja az emberek politikába vetett bizalmát, erősíti a kohéziót, valamint ellensúlyozza a populista tendenciákat” – tette hozzá.

Dăncilă elmondta, eltökélten dolgoznak majd azon, hogy komoly előrelépést érjenek el az Unió előtt álló legégetőbb problémák megoldásában, mindig szem előtt tartva az egység, a kohézió, a szolidaritás és a méltányosság erősítését. Megerősítette továbbá, hogy országa uniós elnöksége határozottan elkötelezte magát az európai értékek mellett, és meghallgatja az európai polgárok véleményét arról, hogy az Uniónak milyen utat kellene követnie. „Ez a román elnökség egyik prioritása. Megoldásokat fogunk javasolni, és olyan döntéseket hozunk, amelyek a lehető legközelebb állnak a polgárokhoz és társadalmaink valós helyzetéhez. Csak úgy tudunk egy erős és összetartó Európát fenntartani, ha folyamatosan bevonjuk a polgárokat” – mondta. Szavait alátámasztja, hogy az elnökség mottója: „Kohézió – egy közös európai érték”. (mp)

Januárban az EGSZB TEN szekciójának alkalma nyílt egy előadást meghallgatni arról, hogy hogyan lehet a „neurokognitív kisebbségek” – a magasan funkcionáló autizmussal, hiperaktivitással, diszlexiával és diszpraxiával élő emberek – lehetőségeit kihasználni a hiányzó technikai készségek iránti kereslet kielégítésére, és ezáltal megkönnyíteni társadalmi beilleszkedésüket.

Hugo Horiot, az Autisme, j'accuse! című könyv szerzője, aki maga is autista, hangsúlyozta, hogy „sok az olyan terület, ahol nagyon specifikus technikai készségekre van szükség, de ezekből hiány van, mert a rendszer elutasítja azt a neurokognitív csoportot, amelynek van ilyen képessége”, és sürgette, hogy „arra kell ösztönöznünk a vállalkozásokat és az intézményeket, hogy más felvételi és értékelési módszereket használjanak a szokásos szociális készségeken alapulók helyett”.

Különböző előrejelzések szerint a mai diákok mintegy 65%-a később olyan szakmákban fog dolgozni, amelyek jelenleg nem léteznek, és a vállalkozások egyre nehezebben találják majd meg a szükséges készségeket. A neurokognitív kisebbségek potenciáljának kiaknázása nemcsak jelentős hozzájárulást jelentene társadalmunk számára, hanem lehetővé tenné azoknak az embereknek a beilleszkedését, akiknek az intelligenciája egyszerűen más. „Egy perspektívát nélkülöző társadalmi csoport lehetőséget kapna arra, hogy innovatív módon vegyen részt a társadalmunkban" – hangsúlyozta Hugo Horiot.

Elengedhetetlen, hogy felismerjük, hogy minden ember kiegészíti egymást és többféleképpen hozzájárulhat a társadalomhoz. „Mindannyian különbözünk egymástól” – mondta a TEN szekció elnöke, Pierre Jean Coulon. „Vannak azonban olyan különbségek, amelyeket elfogadhatónak tekintünk, mert nem zavarnak és nem érintenek másokat, másrészt vannak olyan különbségek, amelyeket nem fogadunk el. Ilyen például a neurodiverzitás” – tette hozzá. (mp)

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy létrehozza az Európai Kiberbiztonsági Ipari, Technológiai és Kutatási Kompetenciaközpontot és a nemzeti koordinációs központok hálózatát. A kezdeményezés célja, hogy segítse az Uniót a kiberbiztonságot elősegítő technológiai és ipari kapacitások fejlesztésében, valamint növelje az uniós kiberbiztonsági ipar versenyképességét.

A januári plenáris ülésen elfogadott, Antonio Longo és Alberto Mazzola által kidolgozott véleményében az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság javaslata fontos lépés egy kiberbiztonsági ipari stratégia kidolgozása felé, és stratégiai elmozdulást jelent a stabil és széles körű digitális autonómia irányába. Ezek a tényezők elengedhetetlenek az európai védelmi mechanizmusok megerősítéséhez a már jelenleg is zajló kiberháborúval szemben, amely a politikai, gazdasági és társadalmi rendszerek aláásásával fenyeget.

„Társadalmunk egésze érintett a kérdésben. Mindössze tíz év alatt exponenciálisan megnőtt a kibertámadások száma a világban, 800 000-ről 8 millióra” – hangsúlyozta Antonio Longo. „Támogatjuk az Európai Bizottság kezdeményezését, melynek célja egy olyan kompetenciaközpont létrehozása, amely a nemzeti központokat koordinálja és referenciapontként működik a kiberbiztonsággal foglalkozó közösség számára” – mondta el.

A stratégia központi eleme a köz- és magánszféra közötti partnerség a kiberbiztonság terén. „Támogatjuk a partnerség kiterjesztését az iparra a tudományos és beruházási téren tett határozott kötelezettségvállalások alapján. Az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a vállalatokat bevonó háromoldalú megközelítést javaslunk – tette hozzá Alberto Mazzola. „Ezenkívül nyitva kell hagynunk az ajtót az olyan nem uniós vállalatok előtt is, amelyek a részvétel érdekében készek eleget tenni az EU feltételeinek” – szögezte le a társelőadó. (mp)

A jelenlegi gazdasági kilátásokra tekintettel 2019-ben az euróövezethez tartozó gazdaságok számára rendkívül fontos lesz a gazdasági és munkaerőpiaci ellenálló képesség kialakítása – figyelmeztet az EGSZB az Európai Bizottság euróövezetre vonatkozó 2019. évi gazdaságpolitikai ajánlásaival kapcsolatban.

Ha a tagállamok korlátozott gazdasági és társadalmi költségekkel kívánják átvészelni a jövőbeli megrázkódtatásokat, erősíteniük kell ellenálló képességüket. E célból el kell mélyíteni a GMU-t a bankunió kiteljesítésével, az EU saját forrásainak növelésével, valamint az euróövezet makrogazdasági stabilizációs funkciójának létrehozásával és a megfelelő végrehajtásával.

Az EGSZB véleménye olyan hatékony intézkedésekre szólít fel, amelyek célja a túlzott többletek csökkentése, jelentősen növelve az állami beruházást és béreket a többletekkel rendelkező országokban. Középtávon a reálbérek növekedésének összhangban kell lennie a termelékenység tényleges növekedésével és az inflációval.

Nem lenne helyénvaló ösztönözni a magas államadóssággal, valamint negatív vagy nulla kibocsátási réssel küzdő tagállamokat, hogy korlátozó költségvetési irányvonalakon keresztül képezzenek költségvetési tartalékokat. Ez valószínűleg fenntartaná az alacsony növekedést ezekben az országokban, anélkül, hogy segítené az államadósság GDP-arányos csökkentését.

Az EGSZB arra is felhívja a figyelmet, hogy sürgető szükség van iránymutatásokra és intézkedésekre az állami beruházások ösztönzéséhez és a magánberuházások megkönnyítéséhez. Az EU költségvetési szabályainak alkalmazása során figyelembe kell venni az úgynevezett aranyszabályt.

A politikai változásokat nem szabad a szociális beruházások és a szociális védelmi rendszerek finanszírozásának, illetve a szociális és munkavállalói jogok gyengítésének rovására végezni. A gazdasági és szociális normák felfelé történő konvergenciáját párhuzamosan kell folytatni.

Végezetül az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek tanúbizonyságot a fennmaradó nézeteltérések gyors megoldása iránti elkötelezettségükről. (jk)

Ki kell aknázni a tagállamok közötti kereskedelem adóztatására alkalmazandó új héarendszerben rejlő lehetőségeket, az egységes piacra kifejtett esetleges negatív hatásait pedig a minimálisra kell csökkenteni – jelenti ki az EGSZB az Európai Bizottság javaslatáról készült véleményében. A javaslat sikeres végrehajtásához kulcsfontosságú a hatóságok közötti együttműködés fokozása és a széles körű kommunikáció.

Az EGSZB úgy gondolja, hogy a javasolt reform döntő lépést jelent a vállalkozások közötti árukereskedelem adóztatására szolgáló, a rendeltetési hely elvén alapuló végleges héarendszerre történő átállásban. Úgy látja, hogy az új keret kézzelfogható előnyökkel járhat a vállalkozások számára.

„A reformnak pozitív hatása lehet a vállalkozásokra és azok növekedésére, ám sikere nem garantálható” – jelentette ki a vélemény előadója, Krister Andersson. „A szabályokat megfelelően kell végrehajtani, a nemzeti adóhatóságoknak pedig fokozniuk kell a napi szintű együttműködést, illetve kommunikációs kampányt is folytatniuk kell” – szögezte le.

Ez a reform a határokon átnyúló, vállalkozások közötti termékértékesítések adóztatását módosítja, a szolgáltatásokra azonban továbbra is más adórendszer vonatkozik. Minthogy ez vélhetően problémákhoz vezet majd, az EGSZB kéri annak megvizsgálását, hogy miként lehetne mielőbb olyan rendszert bevezetni, amely mindkét területre alkalmazandó.

„Egy az áruk és a szolgáltatások adóztatására egyaránt vonatkozó rendszer elősegítené a növekedést, és eredményesebben lépne fel az adócsalással szemben – jelentette ki a társelőadó, Giuseppe Guerini.

Véleményében az EGSZB gyakorlatias ajánlásokat fogalmaz meg a reform végrehajtásával kapcsolatosan, és felkéri az Európai Bizottságot az egyablakos rendszerrel és a minősített adóalannyal kapcsolatosan javasolt rendelkezések tisztázására. Aggályának is hangot ad annak kapcsán, hogy új akadályok jönnek létre a kkv-k és az induló vállalkozások számára. Végezetül az EGSZB az IT-hardver- és szoftvereszközökbe történő kellő beruházást javasol egy megbízható és stabil egyablakos rendszer megfelelő kifejlesztése érdekében. (jk)

A január 29-én az EGSZB-ben megtartott meghallgatáson nemzetközi adószakértők és civil társadalmi képviselők vettek részt. Kifejtették, hogy olyan valódi világszintű megoldásra van szükség a digitális gazdaságban működő vállalkozások adóztatása kapcsán, amely megelőzi a további egyoldalú fellépést és garantálja a fenntartható növekedést, a beruházásokat, az adórendszer kiszámíthatóságát és a méltányosságot.

A rangos előadók egyetértettek abban, hogy mind a szabályozás, mind pedig az irányítás terén csak egy világszintű megoldás járhat eredménnyel, és üdvözölték az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos átfogó keretrendszerének részeként folytatott vitákat.

A résztvevők megvitatták a digitalizált gazdaságban működő vállalkozások adóztatásával kapcsolatosan szóba jöhető megközelítéseket, amelyeket az említett keretrendszer részeként is vizsgálnak. Ilyenek a nemzetközi adóztatási jogok felosztásával (például a felhasználói részvétel, a marketinggel kapcsolatos immateriális javak vagy a jelentős gazdasági jelenlét adóztatásával) kapcsolatos új rendszerek, illetve az, hogy az országok adóalap-erózió vagy nyereségátcsoportosítás esetén élni tudjanak adóztatási jogukkal.

Javasolták annak teljes körű vizsgálatát, hogy az adóztatás kérdését meg lehet-e oldani a héarendszeren belül, illetve felhívták a figyelmet arra, hogy szükség van az értékteremtés fogalmának egységes meghatározására. A meghallgatás résztvevői egyetértettek abban, hogy tovább vizsgálandó az a kérdés, hogy egy a fogyasztást adóztató megoldással szemben előnyben részesíthető-e egy a bevételek adóztatására összpontosító jövedelemadó-rendszer.

A felszólalók nyomatékosan kérték, hogy az új szabályok kialakításakor tartsanak szem előtt bizonyos alapelveket, például a kettős adóztatás elkerülése, az egyszerűség, a kiszámíthatóság és a méltányosság elvét. A különböző érintettek számára létfontosságú lesz egyfajta egyszerűsített módszer biztosítása, illetve ki kell dolgozni és be kell vezetni egy igazságos és hatékony vitarendezési rendszert is. A résztvevők javasolták a BEPS projekt következményének és az esetlegesen bevezetésre kerülő jövőbeli intézkedések potenciális hatásának további gazdasági szempontú elemzését.

A meghallgatás eredményeit beépítik abba a saját kezdeményezésű véleménybe, amelyet Krister Andersson dolgoz ki, és várhatóan a júliusi plenáris ülésen fogadnak majd el. (jk)

Az európai kreatív ágazat jelentős potenciállal rendelkezik, de több támogatásra van szüksége ahhoz, hogy kiteljesedhessen és a világpiac valóban versenyképes szereplőjévé váljon. Egy ambiciózus kulturális és kreatív ágazat a textilipartól a turizmuson, a gépjárműiparon és az építőiparon keresztül az egészségügyig sok más iparág számára is előnyös lesz.

„Ha azt nézzük, hogy az ágazat milyen jelentős feladatokat lát el – kulturális örökségünk fenntartása, értékeink terjesztése, rehabilitáció, innováció, szórakoztatás, fenntartható munkahelyek és növekedés biztosítása –, a javasolt 1,85 milliárd eurós költségvetés korántsem elegendő” – érvel Emmanuelle Butaud-Stubbs, a 2021 és 2027 közötti Kreatív Európa programra vonatkozó európai bizottsági javaslatról készült EGSZB-vélemény előadója.

„A digitális forradalom új lehetőségeket tartogat, de csak akkor, ha időt szánunk az oktatásra, illetve beruházunk a szoftverekbe és a berendezésekbe” – teszi hozzá a társelőadó, Zbigniew Kotowski. Az EGSZB a kreatív iparágak különböző ágazataiban rejlő jelentős innovációs potenciál kiaknázása érdekében külön költségvetést kér a Horizont 2020 keretében.

Az EGSZB ezenkívül az alábbiakat javasolja:

• világos uniós stratégia a kreatív és kulturális ágazatok számára mind az egységes piaci, mind a külpolitika terén, a versenyképesség növelése érdekében;
• kvantitatív és kvalitatív adatokat tartalmazó független tanulmány készítése az USA audiovizuális ágazatában zajló jelentős fúzióknak az európai piacra kifejtett hatásairól;    
• a szektorközi ág költségvetésének 80 millió euróval történő növelése, hogy a Kreatív Európa tájékoztató irodák segítséget kapjanak abban, hogy népszerűsítsék a programot az adott országban, és szabad, sokszínű és pluralizmuson alapuló médiakörnyezet létrehozásán, valamint a minőségi újságírás és a médiaműveltség erősítésén fáradozhassanak. (sma)

Luca Jahier írása

A Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapjához közeledve nehéz higgadtnak maradnunk gyászunkban. A csendes emlékezés helyett, hiszen a legmélyebb gyász mindig magányban telik, leginkább az égbe kiáltani szeretnénk.

Miért nem halott már az antiszemitizmus, sem Európában, sem pedig az Egyesült Államokban? Miért szúrtak le és égettek el egy holokauszttúlélőt tavaly Franciaországban otthonában? Miért ölték meg és dobták le párizsi erkélyéről egy évvel korábban a nyugdíjas óvónőt, Sarah Halimit?

Párizs. Toulouse. Malmö. Koppenhága. Berlin, Brüsszel. Emberiességünkön az ártatlanok vére szárad. Valami, amiről azt gondoltuk, hogy lehetetlen, újra kísért minket.

A támadásoktól való félelem miatt németországi zsidóknak azt tanácsolják, hogy ne hordjanak többé kipát nyilvánosan. Francia zsidó iskolásokat figyelmeztetnek arra, hogy kerüljenek el egy antiszemitának számító helyi iskolát. Ehhez még hozzájön a temetők meggyalázása, a zsinagógákra és iskolákra festett horogkeresztek, és a zsidók „majmoknak és disznóknak” nevezése az Izrael-ellenes gyűléseken. Európa újra megmutatja csúf és embertelen arcát.

Évszázadokkal ezelőtt a zsidókat vallási kisebbségként üldözték. Az elmúlt évszázadban a zsidókat az állammal szembeni fenyegetésnek tekintették, és ezért a holokausztban ki akarták irtani őket. Manapság a zsidók főképpen a közel-keleti események miatt jelentenek célpontot, bár az antiszemitizmus egyéb formái a holokauszt tagadásában is lecsapódnak.

Sok zsidóra kezd most olyan emberek haragja zúdulni, akik frusztráltnak, tehetetlennek és erejüktől megfosztottnak érzik magukat. Európában egyre fogyóban van a zsidó lakosság. Az uniós adatok szerint számuk a 2009. évi 1,12 millióról 2017-re 1,08 millióra csökkent. Franciaország zsidó népessége, amely a legnagyobb az EU-ban, a 2002. évi 500 000 főről 2017-ben 456 000 főre csökkent. A zsidók Európának a gyűlőlet-bűncselekmények miatt fordítanak hátat.

Az európai zsidók majd egyharmada kerüli a rendezvényeket vagy a zsidó emlékhelyek látogatását, mivel nem érzik magukat biztonságban. Egy az Európai Bizottság által múlt decemberben közétett felmérés szerint 10 európai zsidóból 9 gondolja úgy, hogy az elmúlt öt évben nőtt az antiszemitizmus.

Az európai zsidók 96%-ának otthont adó 12 országban – Ausztriában, Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Németországban, Magyarországon, Olaszországban, Hollandiában, Lengyelországban, Spanyolországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban – végzett felmérésben részt vevő 16 300 válaszadó 89%-a szerint az antiszemitizmus az interneten és közösségi hálózatokon a legsúlyosabb és leginkább problematikus.

Nem engedhetjük, hogy a gyűlölet visszaköltözzön közénk. Küzdenünk kell a gyűlölet-bűncselekmények, valamint a zsidók és a kisebbségek ellen irányuló ellenséges és erőszakos magatartás ellen. Ha uniós tagállamokként vagy a nemzetközi közösség tagjaiként nem cselekszünk haladéktalanul, az a veszély fenyeget, hogy visszatérnek a múlt rémtettei, és megmérgezik társadalmainkat.

Ahogyan az köztudott, mindössze három nappal azelőtt, hogy Pawel Adamowiczot meggyilkolták Gdańskban, a televízió főműsoridőben egy antiszemita szatirikus adást sugárzott. A szatirikus műsorban a jótékonysági szervezetet, amely Pawel Adamowiczot meghívta arra a rendezvényre, ahol megölték, úgy ábrázolták, mint egy titkos hatalmak által irányított csoportot.

Pawel Adamowicz a kisebbségi jogok rendíthetetlen védelmezője volt egy, a gyűlölet-bűncselekmények növekvő száma jellemezte időszakban. Liberálisként szenvedélyesen bírálta a hatalmon lévő konzervatív párt bevándorlóellenes politikáját is. Meggyilkolása figyelmeztet arra, hogy véget kell vetnünk a gyűlöletbeszédnek, ha nem akarunk maguk is a gyűlölet áldozatává válni.

A holokauszt és a náci rémtettek áldozataira való emlékezés ma fontosabb, mint valaha. A holokauszt az európai történelem meghatározó öröksége, és a soára való emlékezés az antiszemitizmus elleni harc fontos eszköze.

Néhány történész szerint egy kritikus, európai emlékezéskultúrára van szükség az egyes nemzeti emlékezéskultúrák helyett. Ha nem emlékezünk együtt, európaiként, akkor azt kockáztatjuk, hogy újra elkövetjük a múlt hibáit.

Minél többet várunk a gyűlöletbeszéd betiltásával, és minél tovább halogatjuk a múltunkkal való szembenézést, annál nehezebb lesz egy valódi, új, kollektív európai emlékezetet formálnunk, és egy olyan új identitást kovácsolnunk, amely a sokféleségen, egy közös történelemfelfogáson, az összetartozás érzésén és végső soron egy közös sorson alapul.

Ahogyan Primo Levi, az „Ember ez?” című könyv és a posztumusz megjelent „L'asimmetria e la vita” című esszégyűjtemény szerzője utolsó könyvében írta: „Ez megtörtént és ezért megtörténhet újra”.