Polish Women's Strike: nyerjük meg a kisvárosi nőket is a női jogokért folytatott küzdelemhez

A Polish Women's Strike (PWS), az EGSZB díjának második helyezettje egy olyan alulról szerveződő mozgalom, amely 2016-ban indult Lengyelországban arra válaszul, hogy a kormány megpróbálta megszüntetni a nők terhességmegszakításhoz való jogát. Azóta országos méretűvé nőtte ki magát a mozgalom, számos olyan megmozdulással, amelyen tömegével vettek részt kis- és közepes méretű lengyel városokból származó nők. Marta Lempart, a PWS munkatársa elmondja, hogy szerinte miért van alapvető fontosságú szerepe a mozgalomnak a mai Lengyelországban.
EGSZB info: Mit jelent ez a díj Önöknek és a szervezetnek?

Marta Lempart: A díj ismertséget hozott számunkra. Végre láthatóvá válik azoknak a nőknek a nagyon kemény aktivista munkája, akik átlagemberekként – tanárként, kereskedőként, anyaként, ápolónőként, séfként vagy éppen sofőrként –, maguk állva a változások élére úgy végzik ezt a munkát kis- és közepes városokban, hogy nem kísérik őket tv-kamerák, nem kapnak médiavisszhangot, nem készülnek róluk szép fényképek, és nem kapnak elismerést munkájukért, hanem csak szidalmazzák őket (akár az interneten, akár élőben). Tehát végre láthatóvá válik az a sok áldozat, amit hoznak, az elhivatottságuk, a sok ötlet, amivel előállnak, az erőfeszítések, amelyeket tesznek, illetve sikereik, amelyeket elkönyvelhetnek, és mindezért végre elismerést kapnak. Azoknak is jár a nemzetközi szintű elismerés, akik nem törekednek hírnévre, de megérdemelnek annyit, hogy annak ellenére is tudjanak róluk és munkájukról, hogy nem valamelyik fővárosban vagy egy nagyvárosban tevékenykednek.
Mindez azt is jelenti, hogy vége az elit, privilegizált helyzetben levő és magas képzettségű nők által fémjelzett nagyvárosi feminizmus időszakának. Mostantól azok az átlagnők veszik át a vezetést, akiket eddig elhallgattattak, figyelmen kívül hagytak és lenéztek azzal, hogy nem elég jók/képzettek/jó fellépésűek/felkészültek/elfogadottak ahhoz, hogy feministák legyenek. Most ezek a nők vállalják fel napi szinten az ezzel járó következményeket, tudva, hogy élet-halál harcról van szó.
 

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén?
1. Felejtsék el az igazgatótanácsokat – hozzanak inkább létre kapcsolattartó pontot a projektek koordinálására és kezelésére. Soha ne hozzanak létre vagy erőltessenek projekteket felülről – el kell felejteni a „felülről-lefelé-megközelítést”, ehelyett hatékony támogatási hálózatot kell kialakítani. Abból kell kiindulni, hogy ha 100%-os felelősséget vállalunk az eredményért, akkor 100%-os döntéshozatali jogkört is biztosítani kell ehhez. Finanszírozzanak és támogassanak akármilyen formában és bármit, ami akár csak részben is megfelel szervezetük céljainak – nem kell, hogy az ötletek, a vélemények és a konkrét intézkedések 100%-ban illeszkedjenek egymáshoz. Higgyenek abban, amit az emberek mondanak, éreznek és csinálnak.
2. Mindig segítsék a helyi aktivisták tevékenységét és bátorítsák őket. Ne hagyják annyiban, hogy a média nem vesz róluk tudomást vagy esetleg arrogáns velük. A nemzeti médiában gyakran egyáltalán nem foglalkoznak a helyi aktivisták tevékenységével, így alig jelenik meg róluk valami. Tegyenek ez ellen! Az összejöveteleiket, workshopjaikat és konferenciáikat ne országuk fővárosában rendezzék.
3. Kommunikáljanak az átlagember nyelvén.
4. Gondolják végig, hogy melyek azok a dolgok, amelyek miatt kiváltságosnak érezhetik magukat, és ezeket minden reggel idézzék fel magukban, és használják őket arra, hogy másoknak segítsenek. Minden nap segítsenek legalább egy olyan embernek, akivel nem értenek egyet stratégiai, módszertani vagy gyakorlati kérdésekben. Ügyeljenek arra, hogy mindig meghallgassák azokat, akik a szervezetükön belül kisebbségben vannak, vagy nem nyilvánítanak véleményt. Az embereket még a legészszerűbb és leghatékonyabb dolgok megételére sem lehet kényszeríteni – hagyni kell őket, hogy maguk hozzák meg döntéseiket, és tegyék meg az általuk szükségesnek vélt lépéseket. Mindannyian így érjük el igazán a céljainkat.
5. Legyenek kedvesek. Engedjék el néha a dolgokat.

Hogyan használják fel a díjjal járó pénzt arra, hogy további segítséget nyújtsanak a közösségnek?
A pénzt arra szeretnénk felhasználni, hogy megelőzzük/szükség esetén kezeljük az aktivisták esetleges kiégését (kiégés elleni alapot hozunk létre). A PWS-nél dolgozó nő többségére nyomás nehezedik az állam részéről és szociális értelemben is (rendőrségi vizsgálatok, büntetőeljárások), sokukat zaklatják (vagy inzultálják akár az interneten is), sokuknak vannak munkahelyi problémái, illetve nehézségei vállalkozásuk életben tartásával. Ráadásul mindezek kihatnak családjukra és gyerekeikre is. Ez a nyomás és az, hogy sokat vállalnak magukra, érezteti a hatását lelki- és általános egészségügyi állapotuk terén is.
Az alap egy részét arra fordítjuk majd, hogy a PWS visszatérjen a gyökereihez. Azt tervezzük, hogy felvesszük a kapcsolatot az első sztrájkunk minden olyan eredeti szervezőjével, aki különböző okok miatt (személyes okból, vagy azért, mert időközben más szervezethez csatlakozott vagy negatív személyes tapasztalat miatt) már nem aktív a PWS-ben, és a sztrájk 4 éves évfordulójára (2020. október 3-ra) országos találkozót szervezünk.

Lengyelországban régi hagyománya van a feminista aktivistáknak, és az ország az elsők között vezette be Európában a női választójogot. Ugyanakkor Lengyelországban erősen jelen vannak konzervatív nézetek is. Ebben a kontextusban mit jelent a díj az Ön számára?
Nagy támogatást jelent a szélsőjobboldali populizmus és vallási fanatizmus elleni harc fő szereplői számára – főként, hogy a nők azok, akik aktívan harcolnak a komoly támogatásban részesülő, nemzetközileg szervezett, nőellenes és emberellenes „új világrend” narratíva ellen, amellyel szemmel láthatólag a kormányzatok és a nemzetközi intézmények sem tudnak mit kezdeni. Az abortusz teljes betiltásának gondolatával 2016-ban Lengyelország a vallási szélsőségesek egyfajta kiképzőtere volt. Azt a harcot elvesztették, és ezt senki nem vitathatja. Semmilyen vagy csak csekély ellenállásra számítottak, de a nők visszavágtak, és ezt a harcot minden nap folytatni kell.