EGSZB info

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) december 12-én öt olyan civil társadalmi szervezetet díjazott, amelyek kiállnak a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségért, felhívják a figyelmet a nőkben rejlő lehetőségekre és az általuk elért eredményekre, illetve ösztönzik az európai társadalomban és gazdaságban való szerepvállalásukat. Az 50 000 eurós díjon öt nyertes projekt osztozott. A „Women’s Toponymy” olasz szervezet nyerte el az első, 14 000 eurós díjat. Az egyenként 9000 eurós díjazásban részesülő többi négy nyertes a „Polish Women’s Strike”, a bolgár NAIA egyesület „Fairy Tales” projektje, a finn szoftver- és e-kereskedelmi szövetség és annak „Women Code” programja, valamint a belgiumi „The Brussels Binder”.

„Szeretnék köszönetet mondani minden jelentkezőnek – a ma itt jelen lévő díjazottaknak, valamint az összes többi résztvevőnek – a lenyűgöző és inspiráló munkákért. Projektjeik azt mutatják, hogy Európa kész kiállni amellett, hogy egy olyan társadalmat hozzon létre, amely valódi esélyegyenlőséget biztosít a nők és a férfiak számára. Az ilyen projekteknek köszönhetően szép lassan megváltozik a szemléletmód. A nők társadalmi életből és befolyásos pozíciókból való kirekesztése egyre inkább elfogadhatatlannak tűnik, a nők szerepéről szóló sztereotípiák pedig elavulttá válnak” – mondta Luca Jahier, az EGSZB elnöke a díjátadó ünnepségen.

Isabel Caño Aguilar, az EGSZB kommunikációs alelnöke kifejtette: „Örömmel tölt el, hogy a civil társadalmi díj idén a nők társadalmi szerepvállalásának ösztönzését helyezi a figyelem középpontjába. A beérkezett projektek mind ezért küzdenek: akár már a nevelés terén, akár azok ellen a percepciók ellen harcolva, amelyek közvetve, napi szinten befolyásolnak bennünket, például amikor az utcán sétálunk vagy előadást hallgatunk egy konferencián. Felveszik a küzdelmet a horizontális munkaerőpiaci szegregációval a férfiak által uralt ágazatokban, például az informatikai szektorban. Küzdenek az egyenlőtlenségek ellen, hol tudatalatti szinten az utcanevek révén, hol pedig hangosan hallatva hangjukat a lakóhelyükön.”

Az idei nyertes, a „Women’s Toponymy” (Associazione Toponomastica femminile) elkötelezett amellett, hogy felhívja a figyelmet a nők társadalomban és történelemben betöltött szerepére, megadva nekik a gyakran hiányzó és régóta esedékes közmegbecsülést. Az egyesület arra törekszik, hogy minél több kiemelkedő teljesítményt nyújtó nő neve szerepeljen a városi térképeken, mivel meggyőződése, hogy a toponímia – a földrajzi elnevezések tanulmányozása – jól jelzi, hogy egy társadalom mennyire becsüli tagjainak érdemeit.

Az egyesület nemrégiben kutatás végzett a közterek elnevezéséről. E szerint az olasz önkormányzatok mintegy 90%-a esetében minden férfiról elnevezett 100 utcára csupán 7,8 olyan utca jut, melyet nőről neveztek el, és ezeknek is körülbelül 60%-a egyházi kötődésű. Gyakorlatilag nincsenek olyan helyek, amelyeket kiemelkedő női tudósok, vállalkozók, művészek és sportolók után neveztek volna el, a Women's Toponymy pedig ezen kíván változtatni.

A projekt nagyon pozitív fogadtatásra lelt, sok önkormányzat csatlakozott hozzá. Az egyesület most más európai szervezetekkel készül összefogni e bevált gyakorlatok terjesztésére.

Az elismerés átvételekor Maria Pia Ercolini, a „Toponomastica femminile” elnöke kijelentette: „A társadalom megváltoztatásához törvényekre van szükség, de ezek nem elegendőek a magatartásmód tartós megváltoztatásához, ha azt nem támogatja egy párhuzamosan végbemenő mentalitásbeli váltás, ehhez pedig küzdeni kell a sztereotípiák és az előítéletek ellen. Ez nem csupán feminista csatározás, hanem a szolidaritáson alapuló társadalomért és a civilizációért folytatott küzdelem.”

A második díjat a „Polish Women’s Strike”, a legnagyobb lengyel női mozgalom nyerte el, mely 2016-ban a „Fekete hétfő tiltakozással” világszerte az újságok címlapjára került. A tiltakozásokkal és felvonulásokkal a mozgalom több jogot követel a nők számára, és elítéli az alapvető értékekkel és szabadságokkal szembeni kormányzati fellépést. Most azt a célt tűzte ki maga elé, hogy általában megerősítse a kis- és közepes méretű lengyel városokban élő nők helyzetét.

A harmadik díjat a bolgár „Fairy Tales” nyerte el. A NAIA egyesület meseprojektje klasszikus meséken keresztül küzd a lányokba és a fiúkba kisgyermekkoruktól csepegtetett nemi sztereotípiák ellen, melyek alakítják gondolkodásmódjukat és korlátozzák jövőbeli esélyeiket és választásaikat.

A negyedik helyen a „Women Code” vagy #mimmitkoodaa áll, egy olyan program, amelyet a finn szoftver- és e-üzleti szövetség hozott létre annak a mítosznak a cáfolatára, hogy minden szoftverfejlesztőnek szükségszerűen férfinak kell lennie. A program arra ösztönzi a nőket, hogy mérjék fel a szoftveriparban rejlő lehetőségeket, és válasszanak jobban fizetett munkát és pályafutást a jövőre nézve.

Az ötödik díjazott a belga The Brussels Binder, egy női szakpolitikai szakértőket tartalmazó adatbázis, melyet egy önkéntesekből álló csoport működtet, akik a nők jobb képviseletét szorgalmazzák az európai politikai vitákban. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy az uniós jogszabályok és politikák tükrözzék a nők igényeit és nézeteit is. A cél, hogy az adatbázist Brüsszelben és az EU egész területén referenciaforrásként felhasználva javuljon a nemek szerinti megoszlás a szakértői csoportokban és a médiában.

Az idei témára – „A nők szerepének erősítése Európa társadalmában és gazdaságában” – 177 pályázat érkezett, ami a díj 11 éves történetében a projektek számát tekintve a második legjobb eredmény, közvetlenül a 2016. évi migrációs téma mögött. 27 országból érkeztek jelölések, ami azt mutatja, hogy a polgárokat és a civil társadalmi szervezeteket komolyan érdeklik az olyan fellépések, melyek célja az Európában továbbra is fennálló nemi egyenlőtlenségek leküzdése.

A civil társadalmi díj „a kiválóságot jutalmazza a civil társadalmi kezdeményezésekben”, és minden évben az EGSZB tevékenységeinek egy másik szempontjára irányítja rá a figyelmet. 2018-ban az európai értékek, identitások és kulturális örökség volt a téma, mely közelebb hozza egymáshoz az európai embereket.

További információk a 2019. évi civil társadalmi díjról itt találhatók. A nyertes projekteket bemutató videó itt tekinthető meg.

Az első díjat nyert Toponomastica femminile nevű olasz szervezet elkötelezetten küzd a nemek közötti egyenlőtlenségek ellen, mégpedig úgy, hogy kimagasló eredményeket felmutató nőkről nevez el helységeket, elsősorban városi utcákat, tereket és parkokat. Maria Pia Ercolini szerint a közösséghez való hozzájárulásuk ilyen módon történő szimbolikus elismerése nagymértékben segíthet abban, hogy a nők számára biztosítsák az őket megillető helyet a társadalomban.

EGSZB info: Mit jelent ez a díj Önnek és szervezetének?

Maria Pia Ercolini: Munkánk uniós szintű elismerése felhatalmazza szervezetünket arra, hogy nemzetközi hálózatokat építsünk, és megosszuk a bevált gyakorlatokat.

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén?

Azt javasolnám, hogy vegyenek részt különféle helyi, nemzeti és nemzetközi csoportokban és projektekben, mindig kihangsúlyozva a nők által végzett munkát. Ez növeli a meglévő szervezetek ismertségét és hatékonyságát, ugyanakkor segíti a polgári tudat kialakulását, és minden egyes személyt arra ösztönöz, hogy fokozza erőfeszítéseit, ha a társadalom építéséről és hálózatok létrehozásáról van szó.

Hogyan használják fel a díjjal járó pénzt arra, hogy további segítséget nyújtsanak a közösségnek?

Céljaink között szerepel egy mindenki számára hozzáférhető adatbázis létrehozása, a regionális földrajzi elnevezésekre vonatkozó politikák átláthatóvá és ismertté tétele, tevékenységeink nemzetközi szintre való emelése egy nőkről elnevezett utak térképeit és földrajzi helymeghatározását tartalmazó többnyelvű internetes oldal létrehozásával, női útvonalak közzététele EU-szerte, valamint az érdekelt közigazgatásoknak és szövetségeknek való tanácsadás és a velük való együttműködés.

Ön szerint mi a leghatékonyabb módja a nemi sztereotípiák elleni fellépésnek és az előítételetek visszaszorításának? Miért gondolja úgy, hogy a sztereotípiák hangsúlyozottabban szimbolikus vagy tudatalatti szinten való kezelése segíthetne a nők társadalmi szerepével kapcsolatos téves elképzelések és előítéletek megváltoztatásában?

A sztereotípiák és az előítélet elleni küzdelemhez különféle szinteken kell fellépnünk, ebbe a folyamatba nemre való tekintet nélkül be kell vonnunk valamennyi korcsoportot, társadalmi réteget és szakmát, és nem szabad kizárnunk azokat sem, akik esetleg kritikusan állnak a kérdéshez. Az előítéletek szimbolikus jellegűek, és olyan képekben és modellekben gyökereznek, amelyek nem tükrözik az egyének és a nemek összetettségét. Ahhoz, hogy megváltoztassuk az ösztönös reakciókat és viselkedésmintákat, annak pontos megfigyelésére kell építenünk, hogy hogyan cselekednek az emberek mindennapjaikban.

A Polish Women's Strike (PWS), az EGSZB díjának második helyezettje egy olyan alulról szerveződő mozgalom, amely 2016-ban indult Lengyelországban arra válaszul, hogy a kormány megpróbálta megszüntetni a nők terhességmegszakításhoz való jogát. Azóta országos méretűvé nőtte ki magát a mozgalom, számos olyan megmozdulással, amelyen tömegével vettek részt kis- és közepes méretű lengyel városokból származó nők. Marta Lempart, a PWS munkatársa elmondja, hogy szerinte miért van alapvető fontosságú szerepe a mozgalomnak a mai Lengyelországban.
EGSZB info: Mit jelent ez a díj Önöknek és a szervezetnek?

Marta Lempart: A díj ismertséget hozott számunkra. Végre láthatóvá válik azoknak a nőknek a nagyon kemény aktivista munkája, akik átlagemberekként – tanárként, kereskedőként, anyaként, ápolónőként, séfként vagy éppen sofőrként –, maguk állva a változások élére úgy végzik ezt a munkát kis- és közepes városokban, hogy nem kísérik őket tv-kamerák, nem kapnak médiavisszhangot, nem készülnek róluk szép fényképek, és nem kapnak elismerést munkájukért, hanem csak szidalmazzák őket (akár az interneten, akár élőben). Tehát végre láthatóvá válik az a sok áldozat, amit hoznak, az elhivatottságuk, a sok ötlet, amivel előállnak, az erőfeszítések, amelyeket tesznek, illetve sikereik, amelyeket elkönyvelhetnek, és mindezért végre elismerést kapnak. Azoknak is jár a nemzetközi szintű elismerés, akik nem törekednek hírnévre, de megérdemelnek annyit, hogy annak ellenére is tudjanak róluk és munkájukról, hogy nem valamelyik fővárosban vagy egy nagyvárosban tevékenykednek.
Mindez azt is jelenti, hogy vége az elit, privilegizált helyzetben levő és magas képzettségű nők által fémjelzett nagyvárosi feminizmus időszakának. Mostantól azok az átlagnők veszik át a vezetést, akiket eddig elhallgattattak, figyelmen kívül hagytak és lenéztek azzal, hogy nem elég jók/képzettek/jó fellépésűek/felkészültek/elfogadottak ahhoz, hogy feministák legyenek. Most ezek a nők vállalják fel napi szinten az ezzel járó következményeket, tudva, hogy élet-halál harcról van szó.
 

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén?
1. Felejtsék el az igazgatótanácsokat – hozzanak inkább létre kapcsolattartó pontot a projektek koordinálására és kezelésére. Soha ne hozzanak létre vagy erőltessenek projekteket felülről – el kell felejteni a „felülről-lefelé-megközelítést”, ehelyett hatékony támogatási hálózatot kell kialakítani. Abból kell kiindulni, hogy ha 100%-os felelősséget vállalunk az eredményért, akkor 100%-os döntéshozatali jogkört is biztosítani kell ehhez. Finanszírozzanak és támogassanak akármilyen formában és bármit, ami akár csak részben is megfelel szervezetük céljainak – nem kell, hogy az ötletek, a vélemények és a konkrét intézkedések 100%-ban illeszkedjenek egymáshoz. Higgyenek abban, amit az emberek mondanak, éreznek és csinálnak.
2. Mindig segítsék a helyi aktivisták tevékenységét és bátorítsák őket. Ne hagyják annyiban, hogy a média nem vesz róluk tudomást vagy esetleg arrogáns velük. A nemzeti médiában gyakran egyáltalán nem foglalkoznak a helyi aktivisták tevékenységével, így alig jelenik meg róluk valami. Tegyenek ez ellen! Az összejöveteleiket, workshopjaikat és konferenciáikat ne országuk fővárosában rendezzék.
3. Kommunikáljanak az átlagember nyelvén.
4. Gondolják végig, hogy melyek azok a dolgok, amelyek miatt kiváltságosnak érezhetik magukat, és ezeket minden reggel idézzék fel magukban, és használják őket arra, hogy másoknak segítsenek. Minden nap segítsenek legalább egy olyan embernek, akivel nem értenek egyet stratégiai, módszertani vagy gyakorlati kérdésekben. Ügyeljenek arra, hogy mindig meghallgassák azokat, akik a szervezetükön belül kisebbségben vannak, vagy nem nyilvánítanak véleményt. Az embereket még a legészszerűbb és leghatékonyabb dolgok megételére sem lehet kényszeríteni – hagyni kell őket, hogy maguk hozzák meg döntéseiket, és tegyék meg az általuk szükségesnek vélt lépéseket. Mindannyian így érjük el igazán a céljainkat.
5. Legyenek kedvesek. Engedjék el néha a dolgokat.

Hogyan használják fel a díjjal járó pénzt arra, hogy további segítséget nyújtsanak a közösségnek?
A pénzt arra szeretnénk felhasználni, hogy megelőzzük/szükség esetén kezeljük az aktivisták esetleges kiégését (kiégés elleni alapot hozunk létre). A PWS-nél dolgozó nő többségére nyomás nehezedik az állam részéről és szociális értelemben is (rendőrségi vizsgálatok, büntetőeljárások), sokukat zaklatják (vagy inzultálják akár az interneten is), sokuknak vannak munkahelyi problémái, illetve nehézségei vállalkozásuk életben tartásával. Ráadásul mindezek kihatnak családjukra és gyerekeikre is. Ez a nyomás és az, hogy sokat vállalnak magukra, érezteti a hatását lelki- és általános egészségügyi állapotuk terén is.
Az alap egy részét arra fordítjuk majd, hogy a PWS visszatérjen a gyökereihez. Azt tervezzük, hogy felvesszük a kapcsolatot az első sztrájkunk minden olyan eredeti szervezőjével, aki különböző okok miatt (személyes okból, vagy azért, mert időközben más szervezethez csatlakozott vagy negatív személyes tapasztalat miatt) már nem aktív a PWS-ben, és a sztrájk 4 éves évfordulójára (2020. október 3-ra) országos találkozót szervezünk.

Lengyelországban régi hagyománya van a feminista aktivistáknak, és az ország az elsők között vezette be Európában a női választójogot. Ugyanakkor Lengyelországban erősen jelen vannak konzervatív nézetek is. Ebben a kontextusban mit jelent a díj az Ön számára?
Nagy támogatást jelent a szélsőjobboldali populizmus és vallási fanatizmus elleni harc fő szereplői számára – főként, hogy a nők azok, akik aktívan harcolnak a komoly támogatásban részesülő, nemzetközileg szervezett, nőellenes és emberellenes „új világrend” narratíva ellen, amellyel szemmel láthatólag a kormányzatok és a nemzetközi intézmények sem tudnak mit kezdeni. Az abortusz teljes betiltásának gondolatával 2016-ban Lengyelország a vallási szélsőségesek egyfajta kiképzőtere volt. Azt a harcot elvesztették, és ezt senki nem vitathatja. Semmilyen vagy csak csekély ellenállásra számítottak, de a nők visszavágtak, és ezt a harcot minden nap folytatni kell.

A harmadik díjat elnyerő, NAIA nevű bolgár egyesület immár húsz éve küzd a kis méretű, hátrányos helyzetű közösségekben tapasztalható családon belüli erőszak ellen, szociális segítségnyújtási programját nehéz körülmények között sem adva fel. Ezzel párhuzamosan – amint azt Svetla Sivcheva az alábbi interjúban elmondja – a szervezet a megelőzésre is hangsúlyt fektet. Azt vizsgálja, miként lehet már fiatal gyermekeknél elérni, hogy felszámolják a társadalmi sztereotípiákat és túllépjenek azokon, hogy ezáltal szélesedjen látókörük és kiteljesíthessék a bennük rejlő potenciált.

EGSZB info: Mit jelent ez a díj Önnek és szervezetének?

Svetla Sivcheva: Ez a díj nagyon sokat jelent az egyesületnek, amely már húsz éve lép fel a nők és gyermekek elleni erőszak ellen, mind többeket sorakoztatva fel aköré az elképzelés köré, hogy nem egyéni, hanem társadalmi jelentőségű problémáról van szó, valamint hogy a nők elleni erőszakért az állam, az intézmények és minden egyes egyén is felelős. Egyesületünk kisvárosokban és falvakban élő kiszolgáltatott csoportokkal foglalkozik, amelyek számos társadalmi problémával – szegénységgel, munkanélküliséggel, iskolai lemorzsolódással és az egészségügyi ellátás hiányával – küzdenek. Ilyen helyzetben nagyon nehéz megvédeni a nők jogait, szerepvállalási lehetőséget biztosítani számukra és arra ösztönözni őket, hogy higgyenek képességeikben és mind társadalmi, mind gazdasági szempontból teljesítsék ki a bennük rejlő potenciált. E nehézségek ellenére azonban nem adtuk fel; ez a díj pedig elismeri kitartásunkat és állhatatosságunkat, illetve jutalmazza arra irányuló erőfeszítéseinket, hogy megmutassuk, mennyire fontos és értékes a társadalom számára az, ha a nők és a férfiak azonos lehetőségekkel rendelkeznek.

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén?

Nem igazán lehet tanácsot adni, hiszen a civil társadalom már nagyon sokat tett ezen a téren, bár ez nem mindig kerül reflektorfénybe és a politikusok látókörébe. Nem kormányzati szervezetek és magánszemélyek is folyamatosan tesztelnek új ötleteket, és uniós szinten alkalmazható gyakorlatokat alakítanak ki, állandóan megosztva egymással tapasztalataikat és szakértelmüket. Reméljük, hogy a civil társadalom tevékenysége ösztönzi majd valós és hatékony állami politikák kialakítását, amelyek egyértelműen illusztrálják a problémakör kiemelt jelentőségét és azt, hogy a legmagasabb szinteken is van szándék arra, hogy elősegítsék és garantálják a nők és a férfiak esélyegyenlőségét a társadalmi és a gazdasági élet minden területén. Néhány tagállamban bizonyos szintű visszalépés történt a nemi alapú erőszak megelőzése és a nemek közötti egyenlőség megvalósítása terén, és ez rendkívül aggasztó. Szeretnénk egyértelmű politikai szándékot látni az EU, valamint az egyes kormányok szintjén arra, hogy érvényre juttassák a közös európai értékeket, köztük a nők és a férfiak esélyegyenlőségét.

Miként fogják felhasználni a díjjal járó pénzjutalmat arra, hogy további támogatást nyújtsanak a közösségben?

A nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítására irányuló programunkat fogjuk vele finanszírozni. Egyesületünk nem rendelkezik jelentős pénzügyi forrásokkal, a családon belüli erőszak áldozatainak nyújtott szolgáltatások pedig minden esetben elsőbbséget élveznek és nem szakíthatóak meg. Nehezen tudjuk finanszírozni a nemek közötti egyenlőség elérését célzó tevékenységeinket. A pénzt azokra a munkákra fogjuk fordítani, amelyek célja a gyermekek elleni erőszak megelőzése, a női vállalkozók segítése, valamint az, hogy kiálljunk a politikában és a döntéshozatalban szerepet vállaló nők arányának növelése mellett. Ezekkel a pénzügyi forrásokkal több kis és zárt közösségből származó nőt tudunk információkkal és segítséggel ellátni, ez pedig nagyon sokat jelent.

Az Önök által indított projekt a szülőket és az óvodás gyermekeket célozza. Miért fontos az, hogy beszéljünk a kisgyermekekkel a nemek közötti egyenlőségről? Hogyan segíthetik őket a mesék annak megértésében, hogy miért fontos a nők és a férfiak egyenlősége?

Arra a problémára koncentrálunk, hogy a szülők, a tanárok és a kortársak befolyása alatt már korán nemi sztereotípiák rögzülnek. A kisgyermekkorban elsajátított kulturális sztereotípiák és társadalmi szimbólumok közül sok a felnőttkorban is megmarad és normává alakul. Ez pedig korlátozza a fiúkat és a lányokat abban, hogy szabadon kifejezzék magukat, és arra készteti őket, hogy viselkedésük feleljen meg a társadalmi elvárásoknak. Ennek a körforgásnak a megszakítása érdekében fontos, hogy a gyermekeket már korán arra ösztönözzük, hogy a hagyományostól eltérő szerepeket tulajdonítsanak a nőknek és a férfiaknak, hogy felmérjék lehetőségeiket és képességeiket, és higgyenek abban, hogy tudásuk és képességeik egyformán értékesek és fontosak a társadalom számára.

A klasszikus gyerekmesék kitűnő eszközként szolgálnak ahhoz, hogy a gyermekek számára is érthető nyelven vezessünk fel olyan kérdéseket, mint amilyen a nők és férfiak közötti egyenlőség. Mesék és mesebeli szereplők segítségével mutatunk új lehetőségeket a lányok és a fiúk számára: olyan tulajdonságokat, érdeklődési köröket és készségeket, amelyeknek köszönhetően a sztereotípiáktól eltérő szerepekben is kiteljesíthetik magukat, érték- és hasznosságbeli különbségek nélkül.

A negyedik díjnyertes, a finn szoftver- és e-kereskedelmi szövetség (Ohjelmisto- ja e-business ry) küldetése az, hogy minél több nőt vezessen be a szoftverek világába. Az egyesület ingyenes, gyakorlatközpontú képzést kínál előzetes programozási tapasztalatokkal nem rendelkező nők számára, hogy segítse őket az informatikai iparban való boldogulásban. Rasmus Roiha és Milja Köpsi mesélt nekünk a #mimmitkoodaa filozófiájáról és arról, hogy a szervezet miként tervezi felhasználni a díjjal járó pénzjutalmat.

EGSZB info: Mit jelent ez a díj Önöknek és a szervezetnek?

Rasmus Roiha és Milja Köpsi: Rendkívül hálásak vagyunk a kitüntetésért, amely még jobban motivál arra, hogy folytassuk a munkát a #mimmitkoodaa projekttel. A programot kiszélesítjük és tovább bővítjük, így még nagyobb hatása lesz majd. Jelenleg több mint 5000 nő és több tucat vállalkozás vesz részt a projektben. Célunk az, hogy a következő két év során a részt vevő nők számát tízezerre, a vállalkozásokét pedig százra növeljük. Az EGSZB díjának elnyerésével kedvező médiajelenléthez jutottunk, és még több elkötelezett partnerünk lett.

Milyen tanácsot adnának más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén? 

Legyenek konkrétak. Kínáljanak valami kézzelfoghatót; a szemináriumszervezés vagy a fokozott információáramlás biztosítása nem elég. A legtöbb esetben könnyű résztvevőket verbuválni a különböző programokra, különösen ha azok ingyenesek. Esetünkben a sikertényező az első vállalatok bevonása volt. Ők vetik meg az alapokat: fizetik a projektindító rendezvényeket (közösségépítés) ÉS kötelezettséget vállalnak arra, hogy megszervezik a kezdő szintű workshopokat (gyakorlatias, tapasztalatszerző munka). Az első nyolc vállalatot magunk választottuk ki és hívtuk meg, így neves vállalkozások kötelezték el magukat a program mellett. Innentől a bővítés már könnyebben ment. Tehát ahhoz, hogy megbizonyosodjunk egy program vagy bármiféle induló elképzelés életképességéről, nagyon jó módszer az, ha valami gyakorlatias dologgal kezdünk. :) 

Miként fogják felhasználni a díjjal járó pénzjutalmat arra, hogy további támogatást nyújtsanak a közösségben?

2020-ban egész Finnországra kiterjesztjük a #mimmitkoodaa programot. Olyan motivációs rendezvényeket szervezünk, amelyeken karriertörténeteket mutatunk be, ötleteket adunk a tanuláshoz, bemutatjuk, hogy milyen állásokat és üzleti/munkalehetőségeket kínál az informatikai ágazat és hogy hogyan tudják a nők felhasználni egyéni élet- és munkatapasztalataikat a technológiai ágazatban.

Folytatódnak a nagyon népszerű gyakorlatközpontú workshopok is, amelyeken a nők különféle tartalomkezelő rendszereket és programozási nyelveket próbálhatnak ki, tesztelhetik a mesterséges intelligenciát és megismerhetik az etikus hackelés módszereit.

A finn szoftver- és e-kereskedelmi szövetség motiváló női karriertörténeteket publikál, hogy a nők ihletet merítsenek azokból és támogassák egymást, valamint hogy kezdjenek karrierlehetőségként tekinteni az ikt-ra. Önök szerint mennyiben segíti ez a nőket abban, hogy megtalálják a helyüket a szoftveriparban? 

Az az erő, amit a precedensek és a példaképek képviselnek, hihetetlenül értékes eszköz hálózatunk számára. Ha sokféle ember sokféle karriertörténetét mutatjuk be, akkor mindenki találhat neki megfelelő példát és ösztönzést. Így visszaszoríthatjuk és leépíthetjük azokat a (tudatos vagy tudat alatti) előítéleteket, amelyek a mai napig tapasztalhatóak a szoftveriparban.

Ezenkívül hálózatot is építünk azon nők számára, akik vagy már a szoftveriparban dolgoznak, vagy érdeklődnek egy ilyen karrier iránt. Az Instagramon szervezett „Kérdezzen Ön is!” programunkon a részvétel már most is bőven elégedettségre adott okot. Ilyet pedig előttünk még senki nem csinált az ágazatban.

Tervezi-e a hálózat, hogy segítse a fiatal diáklányokat abban, hogy STEM-tantárgyakat válasszanak az iskolában? Esetleg már sikerült is elérni őket a jelenlegi projekttel?

A #mimmitkoodaa célcsoportját felnőtt nők alkotják, ám már most látjuk, hogy ezek a nők aktív például szolgálnak a fiatalabb nők és a lányok számára. Jobb karrierlehetőségeik vannak azoknak a felnőtt nőknek, akik akár csak alapjaiban is tisztában vannak a szoftverfejlesztéssel és azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a szoftverek biztosíthatnak a digitalizációnak köszönhetően. Ez pedig kihat az ismerőseikre, családjukra és barátaikra is.

Brüsszel minden évben számtalan vitának ad otthont. Ezeken a vitafórumokon az előadók kétharmada férfi. Ugyanakkor rengeteg olyan nő van, akiről tudni lehet, hogy szakértelmet és színt vinne az uniós vitákba. A Brussels Binder kidolgozott egy stratégiát ennek az egyenlőtlenségnek a leküzdésére, melynek lényegi eleme egy olyan platform kialakítása, amelyen egymásra találhatnak a felszólalókat kereső vitaszervezők és a női szakértők. Az EGSZB info Juliane Schmidttel beszélgetett a férfiak által dominált brüsszeli vitafórumok arculatának megváltoztatására irányuló átfogó stratégiájukról.

EGSZB info: Mit jelent ez a díj Önnek és szervezetének?

Juliane Schmidt: A Brussels Binder szeretné megváltoztatni a jelenlegi kultúrát, és elérni, hogy a nemek egyenlő képviselete legyen a norma. Az EGSZB díja a küzdelmünk fontosságának elismerése. Ennek a díjnak az elnyerése számunkra azt jelenti, hogy a nők képviseletének kérdését immár fontos kérdésként kezelik, és hogy elismerik azt a munkát, amellyel egy pezsgő európai civil társadalom működéséhez kívánunk hozzájárulni.

Milyen tanácsot adna más szervezeteknek, miként érhetnek el eredményeket az ilyenfajta tevékenységek és programok terén?

A Brussels Binder egy nagyon inkluzív megközelítésre alapozva szinergiákat szeretne kiépíteni a különböző partnerek között, és hosszú távon hálózatot kíván létrehozni az EU különböző részein működő hasonló felfogású szervezetek és csoportok között. Szervezetként a feminista vezetési alapelveket követjük, ideértve a hatáskörök másokkal való megosztását és az egyes személyek belső erősségeinek előmozdítását. Önkéntesekkel dolgozunk: olyan nőkkel, akik szeretnék megváltoztatni a társadalmat. Nagyra értékeljük az inkluzivitást és az átláthatóságot; az a célunk, hogy valamennyi tagunk elmondhassa ötleteit és véleményük meghallgatásra találjon.

Miként fogják felhasználni a díjjal járó pénzjutalmat arra, hogy további támogatást nyújtsanak a közösségben?

Amellett, hogy technikai szempontból javítjuk majd adatbázisunk és weboldalunk (brusselsbinder.org) minőségét, ez a pénzösszeg segíteni fog abban is, hogy képzéseket és workshopokat szervezzünk (női szakembereknek, valamint figyelemfelkeltés céljából szervezeteknek és vállalatoknak is), eszköztárat állítsunk össze konferenciaszervezőknek és konferencián résztvevőknek, illetve találkozókat és más rendezvényeket szervezzünk annak érdekében, hogy kialakítsunk egy női szakemberekből és szakértőkből álló közösséget.

Ma világszerte igyekeznek növelni a nők részvételét a döntéshozó testületekben, és ennek érdekében többek közt női kvótákat vezetnek be. Mit gondol erről? Ön szerint a kvóták bevezetése döntő fontosságú ahhoz, hogy a két nem a különböző testületekben és szervezeteknél kiegyensúlyozottan képviseltethesse magát? Mi másra lenne még szükség?

A kvóták lehetőséget adnak az emberek mentalitásának megváltoztatására, a figyelmük felkeltésére, és hozzájárulnak a nem tudatos részrehajlás és kedvezőtlen gyakorlatok elkerüléséhez. Ugyanakkor meglehetősen ellentmondásosak és megosztó jellegűek. Fontos felismerni, hogy a kvótáknak egy célt szolgáló eszközöknek, nem pedig öncélúaknak kell lenniük. Emellett egyéb intézkedéseknek – például figyelemfelkeltő kampányoknak, továbbá menedzsereket és női szakembereket célzó képzéseknek – is kísérniük kell őket.